Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Néhány év óta a vállalatirányítási (ERP) rendszerek összes jelentős fejlesztője a kis- és középvállalati piacban rejlő lehetőségek kiaknázásán munkálkodik. Hogy állnak ezzel pillanatnyilag?Az ERP öt-tíz évvel ezelőtt kizárólag a nagyvállalatok szintjén működő integrált vállalatirányítási rendszereket jelentett, amelyek túl bonyolultak voltak a kisebbek számára és áruk is megfizethetetlen volt a gyengébb tőkeerejű vállalkozásoknak. Az elmúlt években kibontakozott fejlődés két fontos eleme volt, hogy a programcsomagok méretgazdaságossága megváltozott, azaz kialakultak a kis- és közepes vállalatok igényeinek is megfelelő – viszonylag gyorsan, könnyen, fokozatosan telepíthető – rendszerek, illetve hogy az ezeket fejlesztő legjelentősebb informatikai vállalkozások a piacon érdekelt három nagy szoftvercég: a Microsoft, az Oracle és az SAP tulajdonába kerültek. A kínálat aztán nagyon gyorsan megteremtette a neki megfelelő keresletet – míg a kkv-szektorra korábban az volt a jellemző, hogy a cégek alapprogramokat, azaz pénzügyi-számviteli szoftvereket kerestek, addig az elmúlt időszakban a teljes üzletmenetük támogatására képes, komplex rendszerek felé fordultak. Ezen belül az jelent közöttük – nem jelentéktelen – különbséget, hogy mely ágazatban tevékenykednek, ugyanis ennek megfelelően válogatnak az iparág-specifikus megoldások között. Nyilvánvaló, hogy egy ingatlanügynökség más ügyfélkörrel, más értékesítési csatornákon érintkezik, mint egy műanyagipari beszállító, hogy a belső szolgáltatási-termelési folyamatokat már ne is említsük.n Kik vannak most szállítói oldalról a piacon?n Háromféle szereplőt láthatunk ma az ERP-szállítók között. Az említett három multinacionális óriás, amelyek korábban próbálták lefelé skálázni rendszereiket, rájöttek arra, hogy ezzel legfeljebb a leggazdagabb középvállalatokat érhetik el, s ezért felvásárlásokkal egészítették ki kkv-portfóliójukat. A megszerzett termékeket beolvasztották saját kínálatukba, megteremtették a lokalizált változatokat, illetve mögéjük tették saját erős marketingtámogatásukat, s így létrehozták a valóban kkv-nak szóló megoldásaikat.Mindennek nyomán ma már ők azok, akik megszerzik a nagyobb kkv-s ügyfeleket, szemben a szállítói piac másik jelentős szereplőcsoportjával, az európai és a kisebb amerikai gyártókkal, amelyek ebben a versenyben alulmaradni látszanak, s az utóbbi időben inkább csak arra maradt erejük, hogy meglévő ügyfeleiket támogassák, náluk hajtsanak végre programfrissítéseket. Ezek az közepes ERP-fejlesztők nem tudják elérni azt az vállalati méretet, amely kellő súlyt adna számukra a nagyokkal való versenyben, akár a költséghatékonyság, akár az imázs-marketing szempontjából.Végül minden országban, így Magyarországon is van jó pár helyi ERP-cég, amelyek azokat a kisvállalatokat szerzik meg ügyfélként, amelyek a nagyok számára nem jelentenek célcsoportot, mert informatikai fejlesztési projektjeik túlságosan kis összegűek. Ez a vevőkör talán akkor kerülhet majd kapcsolatba a piacot uraló ERP-szállítókkal, ha kialakul az informatikai rendszerek közmű-szolgáltatásszerű kínálata, amelyben havidíjért lehet hozzáférni az it-erőforrásokhoz. A hazai körülmények azonban még messze vannak ettől a fejlettségi állapottól.n Hogyan oszlanak meg a vásárlók?– A határvonalat talán az 500 millió forintos éves árbevétel alatt és az a felett lévő vállalatok között húzhatjuk meg. Azokért a cégekért, amelyek az előbbi csoportba kerülnek, Magyarországon néhány helyi ERP-szállító versenyez. Ezek a potenciális vevők néhány millió forintos ERP-projektek lebonyolítására képesek. Szemben velük az 500 millió forint feletti éves forgalmú vállalatoknál már 10–100 milliós informatikai fejlesztések futnak, amelyek kellően nagyok ahhoz, hogy a három vezető szállító igyekezzen megszerezni ezeket. Ez alól a képlet alól is vannak persze kivételek: bizonyos jelentős speciális területeken egy-egy magyar informatikai cég is jelentős piacot szerzett magának. Így például az államigazgatásban, a Volán-társaságok körében a Griffsoft, míg a helyi, főként megyei közüzemeknél, vízműveknél a Libra ért el szép eredményeket. Az azonban jól látható, hogy a hazai szállítóknak csak ilyen speciális esetekben van esélyük arra, hogy önállóan érjenek el sikereket, általában az a jellemző, hogy az ERP-rendszerek alapját, a pénzügy-számvitelt valamelyik multi kínálja, míg az arra épülő helyi sajátosságokat lefedő rendszerelemek az egyik magyar fejlesztőtől származnak.n Ennek, ugye, az a feltétele, hogy technológiailag ne legyenek idegenek egymásnak...n Nem egészen, sőt, elmondhatjuk, hogy bár a nemzetközi standardnak számító és a magyar fejlesztésű szoftverek – hogy az ön hasonlatával éljek – nem édes testvérei egymásnak, azonban ez nem jelent gondot. A multik megkeresik azokat a hazai cégeket, amelyek megírtak valamilyen speciális alkalmazást, azok elkészítik a rendszereiket a „nagyokéval” összekötő szoftvereket, és így elhárul a technikai akadálya annak, hogy közösen lépjenek fel a piacon. Nagyszerű példa erre a Nexon, illetve bérszámfejtő rendszere – ez a vállalkozás szinte minden jelentős gyártóval együttműködik.n Ez elvileg lehetővé teszi, hogy a megrendelőnél jó pár technológia jelen legyen. Hol van ennek a határa?n Az ERP azt jelenti: integrált vállalatirányítási rendszer. Minél heterogénabb a technológiai környezet, annál körülményesebb és költségesebb a kellő integráltság megteremtése, ami egy ponton túl akkor is értelmetlenné teszi a rendszerek halmozását, ha ennek nincs technikai akadálya. Mondok egy példát. Amíg csak egy-két forrásból érkeznek a vállalatirányítási rendszer által generált vezetői jelentések, addig adott azok egységessége, különböző elemeik – termelési, értékesítési, logisztikai riportok – összehasonlíthatósága. Amennyiben több rendszer szolgáltatja ezeket a jelentéseket, annyiban megtehetjük, hogy egymás mellett kezeljük őket, de ez megnehezíti az összehasonlításokat, a viszonyszámításokat, vagy megpróbálhatjuk közös nevezőre hozni őket, de az plusz programozást, következésképpen többlet költségeket jelent, aminek nyomán többe kerülhet a hús, mint a leves, azaz nem nyerünk annyit, mint amennyit a dologra költünk.n Figyelembe véve, hogy a magyar kkv-k általában viszonylag gyengék, nem igazán tőkeerősek, mekkora az ERP-szállítók előtt nyitva álló kis- és középvállalkozói piac?n Egyetértek azzal, hogy a szféra hazai vállalkozásai viszonylag erőtlenek, ám ennek ellenére úgy látom, dinamikusan fejlődik ez a piac. A magyarázat szerintem az, hogy az idetartozó cégek egy része, azok, amelyeknek jó esélyük van a továbbfejlődésre, felismerték az ERP jelentőségét, s ezért áldoznak rá. A potenciális vásárlóknak jellemzően két típusát szoktam megkülönböztetni. Az egyiknél legalább 5–10 éve működik valamilyen vállalati működést támogató megoldás, ezért tisztában van azzal, hogy az mire használható, és tudja mit akar, mennyiben akar fejlettebb ERP-t. A másik típus most vezetne be először integrált vállalatirányítási rendszert, ezért bizonytalanabb, jobban igényli a szállító szakértői segítségét, amelyből megtudhatja, mennyi idő alatt mit kaphat egy ilyen fejlesztéstől. Mindkét csoport cégeire igaz ugyanakkor, hogy felismerték: versenyképességük megőrzésének feltétele, hogy előrelépjenek informatikai háttérrendszerük erősítésében, s ehhez az ERP-cserén, -bevezetésen keresztül vezet az út.A dinamikus fejlődést a finanszírozás oldaláról az NFT II-ben várhatóan megjelenő források segíthetik majd – hasonlóan ahhoz, ahogyan az NFT I ilyen pénzei nagyot lendítettek a piacon. Azok a cégek, amelyek megszokják az EU-pályázatok sajátosságait, az utófinanszírozást, illetve a jelentős sajáterő szükségességét, nagyon jól járhatnak ezeknek a forrásoknak a felhasználásával.n Van tehát egy intenzív és egy extenzív fejlődési ív is. Melyiknek mi a jellemzője?n Ami a vevőkör bővülését illeti, ezen a téren arra számítok, hogy évente százas nagyságrendű új ügyfél jelenhet meg a piacon a 100 millió forintot legalább elérő árbevételű vállalatok köréből. A meglévő ügyfeleknél telepített rendszerek fejlődését három tényezői is segítheti. Az egyik az újabb generációs ERP-technológiák megjelenése a gyártók kínálatában, amely újításra készteti a felhasználókat is. A másik az, amit már korábban is említettem, nevezetesen hogy a kkv-k azon része alkalmaz korszerű integrált vállalatirányítási rendszereket, amelyek fejlődőképesek. Ezek további erősödése további igényeket támaszt ERP-jük javítására. Végül ezeknek a cégeknek egy jelentős része fokozatosan ki fogja nőni a hazai piacot, és továbbindul kelet felé. A nemzetközi szintű tevékenység azonban új minőséget hoz az életükben, ami megint csak igényli az ERP-támogatást, különösen azért, mert ez egyfajta standardizáltságot visz a központ és a különböző üzleti kultúrájú országokban tevékenykedő leányvállalatok életébe.
