Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Web 2.0 fogalmát kitaláló számítógépes szakértő, Tim O’Reilly szerint a Web 1-et leginkább az jellemezte, hogy a tartalmakat viszonylag kevés szerző hozta létre viszonylag sok olvasó számára – nagyjából úgy, ahogyan a nyomtatott sajtónál is történik –, és eközben az olvasók ugyanúgy egy meghatározott helyről szerezték be az információkat, mintha az újságosnál vennének ízlésüknek megfelelő napilapot. Aki politikai hírekre volt kíváncsi, az a CNN-t vagy a BBC-t kereste fel; aki pedig a Microsofttal kapcsolatban akart megtudni valamit, az elment a vállalat weblapjára – olvasható Galántai Zoltán, BME-adjunktus és a Blogter Jövőnéző vezetőjének Web 2.0-t bemutató értekezésében.
Az ezredforduló környékén azonban kezdtek megváltozni a dolgok. Egyszerre felhasználók tömegei tették közzé véleményüket a hálón internetes napló (blog) formájában. Innentől kezdve viszont nem volt érvényes a „kevés író – sok olvasó” elv, ennek megfelelően nem működött az a szabály sem, mely szerint az információk egy (vagy legalábbis erősen korlátozott számú) helyre lennének koncentrálva – erre utal a social media kifejezés. Megszületett a „citizen journalism” (amit jobb híján még leginkább állampolgár-újságírásnak fordíthatnánk), és ezzel párhuzamosan a „dokumentumok webjet” (ahol egy-egy hír leginkább egy-egy site-hoz vagy még inkább dokumentumhoz kötődött) az „adatok webje” kezdte felváltani, ahol az információkat számos forrásból szedik össze a felhasználok. Arra pedig, hogy nem csupán maroknyi exhibicionista hálófüggő hobbijáról van szó, jó példa, hogy egy iraki háborúról tudósító blog nagyobb látogatottságot tudott elérni, mint a CNN vagy a BBC oldala. A Web 2.0 jellegzetessége ugyanakkor a tartalom és a forma (az adatbázis meg a szolgáltatás) szétválasztása, erre talán az RSS (Really Simple Syndication) technológia a legjobb példa, amely lehetővé teszi, hogy a honlapok folyamatos felkeresése helyett a felhasználó állandóan értesüljön a megjelenő hírekről – ilyen módon akár a hagyományos sajtófigyelést is felválthatja.
A Web 2.0 máig legfontosabb oldala a MySpace névre keresztelt közösségi portál, amely mára a világ ötödik leglátogatottabb oldalává vált, jelentősége alapján a Google-lel vetekszik, a zeneiparra gyakorolt hatása miatt pedig az új MTV-nek is nevezik. A közösségi hálón a felhasználók saját, személyre szabott profilt készíthetnek külön URL-lel, chatelhetnek, fotókat tölthetnek fel, üzeneteket és blogot írhatnak, kapcsolatokat gyűjthetnek, így többek között zenekarok számára nyújt lehetőséget, hogy számaikat feltöltve meginduljanak az ismertség felé. Az oldal főleg a fiatalokat célozza meg – így kapta nevét a MySpace-generáció, akiknek már a szülei is interneteznek, ők maguk azonban napi több órát töltenek el online közösségeik társaságában. 2005 végén 20,6 millió felhasználó regisztráltatta magát az oldalon – jelentőségét jól példázza, hogy Robert Murdoch 580 millió dollárért szerezte meg a tulajdonosi jogokat tavaly ősszel. E tendenciába illik az about.com nevű véleménysite megvásárlása is – a The New York Times Co.-nak, tehát egy hagyományos kiadónak 410 millió dollárt ért meg az oldal. Jellegzetes Web 2.0-jelenség a Wikipedia, a felhasználók által szerkesztett szabad enciklopédia, amely szintén kitermelte a maga közösségét, akik felelősségteljesen karbantartják a szócikkeket és őrködnek a tartalom felett. A social media burjánzó világában ugyanakkor fénye mára kissé megkopott, legalábbis már nem számít a legmenőbb oldalak közé. Ezzel szemben rendkívül felkapott a digg.com névre hallgató site, melynek lényege, hogy a regisztrált felhasználók linkeket töltenek fel az oldalra (az első feltöltő kommentárt is írhat a linkhez), a látogatók pedig érdeklődés alapján szavazhatnak a belinkelt oldalakra, a legtöbb szavazatot bíró hivatkozások kerülnek a lista élére – így maga a közösség szelektál és határozza meg, mely oldalak legfontosabbak számára.
