Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Soha nem gondoltam, hogy van értelme az év végi visszatekintéseknek, de ahogy vénülök – és persze hülyülök –, azt tapasztalom, hogy bizony változik az ember. Régebben például nem izgatott fel, ha a szövegszerkesztő arra figyelmeztetett a hülyülök szóval kapcsolatban, hogy „Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni!”. Most meg úgy érzem, hogy kioktatnak, és ettől is rosszkedvű leszek.
Talán ezért is értek egyet azzal a politikusi kijelentéssel, hogy rosszkedvű az ország. Mostanság például a csapból is a luxusozás folyik. A luxusprofitozás. Ennek lenyelése persze csak a magyarok birkatürelmét bizonyítja, mert izgágább népek már rég vasvillát, sarlót, kalapácsot ragadtak volna. Ahogyan nekem is tennem kellett volna...
Történt ugyanis, hogy egy ismerősöm szerette volna kicsinosítani vállalkozása weboldalát. Tanácsot kért, kihez forduljon a weboldal grafikai munkáinak elkészítésével kapcsolatban, és hogy mibe fog ez neki fájni. Azt mondtam neki, kérjen több cégtől árajánlatot, és hogy azok (szerintem) száz–kétszázezer forint között lesznek, mert csak néhány oldalról van szó. Ma hív az ismerős: megjöttek az ajánlatok. Elég érdekes a szóródás – mondja –, de mindegyik kétszázezer felett van (ennyit a szakértelmemről!). A többség 250 és 300 ezer közötti, de kaptam egymillió felettit is… Miután megtudtam, melyik társaságról van szó, nagyon-nagyon rosszkedvű lettem. Ez a cég ugyanis tudtommal elég rendesen kapja az állami megrendeléseket. Gyanítom, ebből következően olyan jól megy a szekér, hogy már nincsenek képben a piaci ár-érték viszonyokat illetően, és képtelenek reális áron dolgozni. Na, ez a luxusinformatika!
