Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt tíz évben az üzleti ágazat példátlan beruházásokat eszközölt az információtechnológia terén. A beruházásokat két különböző újdonság tette szükségessé: a vállalati keretrendszer-alkalmazások bevezetése, valamint a webes, az internetes és az üzenetkezelő alkalmazások megjelenése.
Az alapvető üzleti tevékenységek áttervezésére létrehozott vállalati keretrendszer-alkalmazások közé számos alkalmazás sorolható, így például az ellátásilánc-kezelés (Supply Chain Management, SCM), a vállalatirányítás (Enterprise Resource Planning, ERP) és az ügyfélkapcsolat-kezelés (Customer Relationship Management, CRM). Ezek az összetett alkalmazások jelentős tőkét, célirányos technikai erőforrásokat és a működés áttervezését igényelték. A vállalati keretrendszereket sikeresen bevezető cégek jelentős hatékonyságra tettek szert az alapvető tevékenységeikben, ami egyúttal számottevő versenyelőnyt is eredményezett.
A vállalati alkalmazások elterjedését egyidejűleg az adatcsere megvalósításához szükséges számítógépes és hálózati infrastruktúra kiépítése kísérte mindenütt. Az eltérő technológiák elterjedéséből adódó nehézségeket nem a rendszerek sokfélesége okozza, hanem inkább a programozókra és az informatikai költségvetésekre irányuló azon nyomás, hogy az alkalmazásokban felhalmozott adatok elérhetővé és használhatóvá váljanak más platformok, a vállalati alkalmazottak és az ügyfelek számára.
A mai szervezetekben fellelhető számtalan információfeldolgozási és kommunikációs lehetőség következtében óriásira nőtt az információ iránti igény. Az információtechnológiával szemben támasztott elvárásaink és az általa nyújtott megoldások közötti növekvő különbség az elsődleges oka annak, hogy a legtöbb szervezetben a vállalati alkalmazások integrálását és az üzleti folyamatok automatizálását kiemelt fontosságú informatikai feladatként kezelik.
A probléma az, hogy a vállalati keretrendszer-alkalmazások több ezer programmodulból, adatbázisból és adatfájlból állhatnak, amelyekhez terjedelmes és merev működtetési, felügyeleti és hozzáférési eljárások tartoznak. A sokrétű funkciókat nyújtó programok fejlesztése vagy az adatok elérésére az ilyen rendszerekben nem definiált módszerekkel tett kísérletek rendkívül sok erőforrást, időt és tőkét igényelnek, mivel az erre fordított munka számos egymás utáni, alacsony szintű programozási feladatból áll.
Szerencsére megjelent egy új számítástechnikai paradigma, amely mérsékli a vállalati alkalmazások integrálásának és az üzleti folyamatok automatizálásának hátrányos vonásait, és a szoftverszabványokkal foglalkozó testületek gyors ütemben szabványba foglalták a protokolljában alkalmazott módszereket. A paradigma meghatározó elve az integrálási folyamat átemelése a programok rétegéből az adatok (dokumentumok) és az átvitel (üzenetkezelés) rétegébe. Az információ és az azt használó alkalmazások elkülönítésével, az információ egyszerű szövegként történő kezelésével és az információ jelentését és struktúráját meghatározó önleíró XML-metaadatok használatával az információ minden olyan alkalmazás segítségével feldolgozható, amely képes elemezni és értelmezni az XML-metaadatokat. És innen már csak egy lépés, hogy az alkalmazások együtt tudjanak működni. Ennek elérésére olyan köztesszoftvereket (middleware) fejlesztenek ki, amelyek képesek ezt az együttműködést biztosítani.
