Három különböző nemzet képviselője ült az asztalnál: egy amerikai Windows, egy német Linux és egy orosz hússaláta. A Windows és a Linux egy-egy desktopon foglalt helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
Idő: délután két óra.
Színhely: Afrika, Rakhmár oázis.
Hőmérséklet: 40 fok árnyékban.
Rakhmár oázis központja a Grand Hotel. Eltérően az európai intézményektől, a rakhmári Grand Hotel tulajdonosa – egy félszemű rabló, aki annak rendje és módja szerint kitöltötte tízéves fegyházbüntetését néhány embertársa életének gyengéd kioltásáért, majd szorgos börtönmunkájának gyümölcséből telepedett le itt – nem ír ki pályázatot új it-rendszere bevezetésére. Nyomasztó gond a számára már az operációs rendszer kiválasztása is, ráadásul egy kitűnő állapotban lévő, alig használt lámpabelet is elkevert valahol.
Az unalmas szolgálattól kellemesen elállatiasodott légionáriusok próbálnak segíteni, miután visszazavarják a sarokba Leilát, az arab démont.
– A Linux sokkal stabilabb... – kezdi Brigeron, a félszemű rabló és hoteltulajdonos, amire a köpcös Thorze egyből rákontráz:
– volt a win9x-es időkben – micsoda tradíció...
– de a Linuxot sokkal kevesebb vírus zabálja...
– lesz abból még több is...
– de a Linux ingyenes...
– mondd ezt a szoftverkereskedőknek...
– jó, de a TCO-t kell figyelembe venni...
– micsoda, szidod az anyámat?!?
A vitát nem tudták érzelmi alapon eldönteni. Ha Brigeronék tudják, hogy ma már olvashatók független elemzések, amelyekből kiderül, hogy mindkét rendszernek vannak előnyei és hátrányai, mindkét megoldás megállja a helyét bármely környezetben, s az, hogy versengenek a felhasználók kegyeiért, csak segíti mindkét rendszer fejlődését, talán nem végződik nyolc napon túl gyógyuló következményekkel a szoftverfrissítéssel kapcsolatos nézeteltérésük.
