Megjelenésekor az Ethernet kitöltötte az űrt a nagy távolságú, ámde lassú, és az „egy termen belüli”, gyors hálózatok között, lehetővé téve, hogy elszórt, gyakran igen magas átviteli csúcsokat (burst) produkáló kommunikációt bonyolítson le közepes távolságon (néhány száz méter). Az 1977. december 13-án megkapott szabadalmi jog után az Ethernet technológia további fejlesztését és elterjesztését Bob Metcalfe egy saját vállalkozás, a 3Com megalapításában látta biztosítottnak. A cég neve annak a három dolognak a rövidítése, amelyet létrehozásakor Bob Metcalfe a legfontosabbnak tartott: computer, communications és compatibility. A vállalat filozófiájának alapja az Ethernet atyjának – később Metcalfe-törvény néven közismertté vált – meglátása, miszerint egy hálózat hasznossága a felhasználók számának négyzetével egyenlő.
A kísérleti, másodpercenkénti három megabites adatátviteli sebességre képes Ethernetbol mára számos szabvány született. Ezen szabványok sorában az 1983-ban rögzített IEEE 802 szabványcsalád az első, amely széles körben elfogadott alapot teremtett az egyre elterjedtebb számítógépek kis távolságú összekapcsolásához. Ez a szabvány már tíz megabit adatátviteli teljesítményt tett lehetővé.
Eleinte a számítógépeket helyi hálózatokba (LAN) kötötték össze, hogy a munkacsoportokban dolgozó emberek könnyebben hozzáférjenek az információkhoz és az erőforrásokhoz. Ezután megjelentek a hálózati alkalmazások – például az e-mail –, és felmerült az igény a munkacsoportok egy egész vállalatra kiterjedő hálózatba történő összefogására. Cégen kívülről az emberek nagy kiterjedésű hálózatokon (WAN) keresztül csatlakoztak a vállalati rendszerre, többek között a CompuServe és az America Online szolgáltatásainak segítségével. Ezzel megszülettek az „online közösségek”.
A technika fejlődése és az igények gyors növekedése folytán mind több alkalmazás számára bizonyult lassúnak a „hagyományos” Ethernet tíz megabites sebessége. Minthogy azonban a módszer egyszerű és a számítástechnikában oly gyakori csúcsterheléses forgalmat jól közvetíti, kísérletek indultak a változatlan elvek melletti nagyobb sebesség elérésére. Ezek eredményeként 1985-ben véglegesítették a Fast Ethernet néven ismertté vált, száz megabit adatátviteli sebességet biztosító újabb – IEE 802.3u – szabványt. A Fast Ethernet a korábbihoz képest mindent érintetlenül hagy, csak a szegmensek mérete csökken a tizedére és az átviteli sebesség a tízszeresére.
A Fast Ethernet szabvány a huszonnegyedik órában született meg. 1996-ra ugyanis a lokális hálózati végpontok száma meghaladta a 120 milliót. Az IDC ekkori felmérése szerint ezek 83 százaléka az Ethernet-elvet alkalmazó hálózatban üzemelt. Csak 1996-ban közel 31 millió Ethernet csatolókártyát és 43 millió portot tartalmazó hubot értékesítettek világszerte. Ugyanebben az évben az egyéb technológiákat – többek között az ATM-et, az FDDI-t vagy a TokenRing-et – alkalmazó csatolók egyesített piaca nagyjából hatmillió kártyát és hétmillió hub-portot tett ki, azaz mindössze 14 százalékos piaci részesedést jelentett.
A '90-es évek második felében kezdett elterjedni az internet, amelynek mérete, a rajta keresztül futó alkalmazások sokfélesége, illetve a felhasználók rohamosan bővülő száma az évtized végére minden korábbi elképzelést felülmúlt. Így a minél nagyobb adatátviteli sebességet lehetővé tevő Ethernet alapú hubok és kapcsolók jelentősége tovább növekedett, 1998-ig a 3Com által értékesített Ethernet alapú 10/100 megabites kapcsolóeszközök (switchek) száma elérte az egymilliót.
Az átvitel sebességének fokozására irányuló kísérletek eredményeként 1998-ban elkészült a Gigabit Ethernet üvegszál alapú, majd egy évvel később az UTP alapú szabályozása, 2002 júniusára pedig a tíz gigabites adatátviteli sebességet is szabványosították. Ez utóbbi, IEEE 802.3ae számú szabvány volt az első, amelyben az Ethernet használatát nemcsak a lokális hálózatokra, hanem nagy kiterjedésű hálózatokra is kiterjesztették. Napjainkban különböző kutatói csoportok már a negyven, illetve a száz gigabites Ethernet kifejlesztésén dolgoznak.
Az Ethernet népszerűsége tehát továbbra is töretlen, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy csak a 3Com eddig több mint 370 millió Ethernet alapú összeköttetést adott el, feltalálói és mérnökei az elmúlt két évtized során több mint 800 szabadalmat nyújtottak be az Egyesült Államokban, elbírálás alatt lévő szabadalmaik száma pedig meghaladja az 1100-at.
Keretes:
Bob Metcalfe a 3Commal beszállt az üzletbe
Az elmúlt húsz év során a 3Com világviszonylatban vezető helyet vívott ki azoknak a hálózatoknak a megépítésében, amelyeken keresztül a magán- és céges felhasználók bekapcsolódhattak a kereskedelem és a kommunikáció új világába. A 3Com elnök-vezérigazgatója 1989-ben megfogalmazta a „pervasive networking” jövőképét – egy olyan világot, amelyben az emberek bárhol összekapcsolódhatnak –, és azt a vállalati alapcélt, hogy praktikus és költséghatékony módok kidolgozásával bármelyik számítógép együttműködhessen bármelyik másikkal. A 3Com ezért nemcsak a számítógépeket hálózatba szervező berendezések fejlesztésén dolgozik, hanem a felhasználók különböző csoportjait, illetve a hálózatokat összekapcsoló hubokat, kapcsolókat (switch) és útválasztókat (router) is gyárt és forgalmaz. Ma a 3Com az innovatív, kedvező áron kiváló jellemzőket nyújtó vállalati hálózati termékek vezető szállítója, és az Internet Protocolon (IP) alapuló szolgáltatási platformok, valamint a hálózatszolgáltatói piac hozzáférési infrastruktúráinak terén is piacvezető szerepet tölt be.
