Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A régi szép időkben egyszerű volt a telefondíjak elszámolása. A szimpla beszédtovábbítás esetén ma is legfeljebb a hívott fél távolsága, a mobil- és vezetékes kapcsolatok, illetve a csúcs- és a kedvezményes időszakok megkülönböztetése, külön elszámolása színesíti az ügyfelek telefonszámláit. Az olyan pluszszolgáltatások bevezetése, mint a táv-üzenetrögzítő, a hívófél-azonosítás, az SMS-ek, a csengőhangok továbbítása stb. lényegesen bonyolultabbá teszik a költségek elszámolását, és ezek csak viszonylag gyenge előjelei a harmadik generációs (3G) telefonrendszerek összetett lehetőségeinek.
Nem véletlen ennek tükrében, hogy a telefontarifák elszámolására való szoftverekkel foglalkozó iparág értéke a tavalyi 4,82 milliárd dollárról 9,34 milliárdra nő 2005 – állapítja meg az International Data Corporation piackutató cég a Financial Times tudósítása szerint. A vezeték nélküli és internetprotokoll-alapú szolgáltatások súlya jelentősen növekedni fog a hagyományos elszámolások rovására, s megjelennek azok a cégek, amelyek a távközlési vállalkozások egyedi igényeihez igazodó tarifarendszerek kidolgozására specializálódnak, illetve erőforrás-kihelyezés formájában vállalják a díjak kezelését és beszedését.
A 3G-s rendszerek működésbe lépésekor a problémák dús bokrétájával kell majd szembenézniük a vállalatoknak. Például fel kell készülniük arra, hogy elkészültüktől számítva másodperceken belül továbbítsák a fotókat a címzettekhez, például szerkesztőségekbe, amelyek után képpontonként vagy bájtonként szedhetnek díjat. Más lesz az értéke egy gól visszajátszásának, ha azt rögtön azután kéri le mobilberendezésére a felhasználó, ahogy esett, illetve ha megelégszik azzal, hogy később, a hírösszefoglalóban nézze meg. Ugyanez igaz például a tőzsdei információkra.
További gondot okoz majd a távközlési hálózatokon eljuttatott képek, zenék alkotóinak, kiadóinak adandó szerzői jogdíjak elszámolása, különösen azért, mert ezeknél már figyelembe kell venni a kereslet-kínálati viszonyokat, azaz nem alkalmazható sima, a letöltések számával arányos elszámolás. Nem valószínű, hogy tarthatók lesznek az internetszolgáltatók és a mobilcégek közötti díjmegosztás Európában eddig kialakult arányai, nevezetesen, hogy az operátoré a bevétel nagyobb része (70 százaléka), minthogy ez nem ösztönzi a partnereket újabb és újabb kívánatos, mobilon elérhető alkalmazások, tartalmak kifejlesztésére. A japán DoCoMo például i-mode nevű, folyamatosan elérhető mobilinternetes szolgáltatása jövedelmének több mint kilenctizedét átadja a híreket, játékokat, csengőhangokat, üdvözleteket és egyéb lehetőségeket nyújtó társvállalkozásainak. Ezzel igyekszik újabb forgalmat generáló termékek kifejlesztésére ösztönözni azokat.
A brit Durlacher befektetési bank szakértői szerint a következő öt évben több mint háromezer mobilinternetes termék jelenik meg a piacon, amelyek előállítási költsége lényegesen eltérő lesz, és amelyek esetén egyedi megállapodások szabályozzák majd a távközlési vállalatok és a tartalmakat előállító partnerek egymás közti elszámolását. Ezt a változást követniük kell a számlázószoftvereknek is.
Annak tükrében, hogy a megfelelő tarifarendszer kialakítása és a díjak megbízható begyűjtése kulcsmozzanata a távközlési vállalatok eredményességének, meglepő a PBI Media piackutató cég megállapítása, miszerint a mobilszolgáltatók hatvan százaléka várakozó álláspontra helyezkedett a mobil-internetszolgáltatások díjazásának kérdésében. Más szóval az érintettek nem adták fel azt a korábbi rossz szokásukat, hogy a hálózatukon kínált tartalmak számlázásának módszereivel csak azután foglalkoznak, hogy döntöttek egy-egy lehetőség bevezetéséről. Pedig emiatt már eddig is kutya futtában alakították ki a díjszabásokat, ami esetenként jelentős bevételekhez elmaradásához vezetett.
S. K.
