Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Jelszószerűen ismételgetett ismérve volt az elmúlt évek technológiai fejlődésének az úgynevezett megosztott számítástechnika, azaz a komputerteljesítmény szétszórása különböző szerverekre, asztali gépekre. Csakhogy a gazdasági visszaesés ezen a téren is más megvilágításba helyezte a dolgokat – állapítja meg a The Economist. Mint Gretchen Teagarden, a Salomon Smith Barney befektetési bank elemzője megjegyzi: „a vállalatok érdeklődése feltámadt a centralizált számítástechnika iránt”, azaz egy letűnt kor uralkodó technológiája, a nagygépek (az informatika dinoszauruszai) visszatérhetnek a számítástechnikai piacra. A változás hátterében az áll, hogy kiderült: az ilyen óriáskomputerek használata sokszor olcsóbb lehet több kisebb szerver egyidejű fenntartásánál, és ez manapság, az informatikai költségvetések brutális megkurtítása idején döntő szempont.
Az első érv a nagygépek mellett az, hogy úgy tűnik, hosszabb ideig késlekedik a hálózatok átviteli képességének radikális növekedése, következésképpen semmi sem ösztönzi a beruházókat arra, hogy közelebb vigyék a számítástechnikai erőforrásokat a felhasználókhoz (elég nagy sávszélesség híján azok úgysem tudnák ezt kihasználni). Ennél fontosabb szempont, hogy a cégek rájöttek, sok szerverük kihasználatlan – azaz hiába skálázható „fölfelé” a nagyobb igények megjelenésével egy rendszer, ha ugyanez „lefelé”, kevesebb kapacitás iránti igény esetén nem végrehajtható, nem lehet „kivenni a pénzt” a meglévő berendezésekből.
A mainframe-ek feltámadásának következő tényezője ironikus módon egy olyan program, a Linux, amely az internetnek köszönheti létét. (A Linux a világhálón kapcsolatban álló, önkéntes programozók közös munkájával alakult ki és fejlődik.) Az IBM felkarolta a nyílt forráskódú operációs rendszert, és kihasználva annak ingyenességét, nem egy-egy Linuxot futtat nagyszámítógépein, hanem egymással párhuzamosan másolatok ezreit, ha éppen erre van szükség. Ezzel egy mainframe teljes szerverfarmokat pótolhat, készen („dobozban megvásárolható módon”) rendelkezésre álló adatközpontként is működhet. Mindez különösen azoknak a vállalatoknak hasznos, amelyek meg tudnak takarítani némi kapacitást nagygépeiken. Ily módon ugyanis képesek arra, hogy egyidejűleg számos virtuális Linux-szervert futtassanak a gépükön a szerverfarmokénál kevesebb elektromos energia felhasználásával, kevesebb kiszolgáló személyzet igénybevételével, élvezve a mainframe gépekre jellemző megbízhatóság megnyugtató hatását.
Ezek állnak a hátterében annak – vélik az IBM szakemberei –, hogy a kék rózsás cég nemrégiben nyilvánosságra hozott negyedéves eredményei jobbak voltak legtöbb konkurense számainál. És ha úgy gondoljuk is, hogy ezek az adatok csak utólagos magyarázatát adják egy folyamatnak (a nagygépvásárlások felfutásának) – tehát nem előre megjósolt események következtek be –, akkor is tény, hogy egyre több cég kísérletezik a Linux és a mainframe együttes használatával. Legtöbbjük, például a háztartási gépeket gyártó Winnebago Industries viszonylag egyszerű alkalmazásait, például webhelyét, e-mail-kezelését helyezte át ilyen rendszerre, kiiktatva web- és levelezőszerverét. Mások ugyanakkor merészebbek: a Korean Air például éppen most fejezte be egy olyan program telepítését, amely nyilvántartja a járatok indulását és érkezését, s támogatja a bevételek könyvelését.
Persze túl egyszerű lenne, ha csak arról volna szó, hogy a mainframe gépek visszaszerzik a nyolcvanas években birtokolt királyságukat a számítástechnika világában. Sok alkalmazás ugyanis jobban illik a megosztott számítástechnikai modellbe, számos közülük nem fut Linux alatt. Emellett a nagy teljesítményű szerverek, például a Sun Microsystems és a Hewlett-Packard ilyen berendezései a nagygépekhez hasonló módon felhasználhatók arra, hogy egy cég a segítségükkel konszolidálja, egyszerűsítse szerverhálózatát. Ezzel együtt a Linux–mainframe páros bizonyítja, hogy a számítástechnika fejlődési trendje nem egyszerűen az, hogy a megosztott erőforrás modell felváltja a kapacitás centralizálását.
K. S.
keret
Az elmúlt tíz év technológiája egyértelműen mainframe-ellenes volt. Az internet működése, azon belül a peer-to-peer (fájlmegosztásos) szolgáltatások terjedése vagy a szoftverek szolgáltatásként való igénybevétele (amikor azok egy távoli gépen hozzáférhetőek, mintegy kölcsönözhetők) mind amellett szóltak, hogy a számítástechnikai erőforrások ne egy gépen, hanem több berendezésen megosztva helyezkedjenek el. Ezt az új komputermodellt szakmai körökben olcsóbbnak, rugalmasabbnak (könnyebben bővíthetőnek) tartották a hagyományos mainframe-es számítástechnikánál.
