Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szakértők egyetértenek abban, hogy az internet további fejlődésének kulcsa a szélessávú átvitel elterjedése, amely az átlagfelhasználó jelenlegi modemes, behívásos kapcsolatánál sokkal gyorsabb információcserét (például élvezhető videózást) tesz lehetővé. Ennek tükrében meglepő az OECD egy nemrégiben végzett felmérésének eredménye, amely azt találta, hogy igen gyenge az ilyen adatátvitelt lehetővé tevő technológiák elterjedése a világon – derül ki a The Economist cikkéből. A 100 lakosra jutó szélessávú kapcsolatok listáját Dél-Korea vezeti 9,2-vel, az USA pedig csak harmadik 2,25-ös értékkel (lásd táblázatunkat).
Sam Paltridge, az OECD szakértője úgy véli, a piaci verseny korlátozottsága a legfőbb oka az új technológiák terjedésének (a listavezetők éppen annak köszönhetik előkelő helyüket, hogy e téren jobban állnak más országoknál). A versenyző infrastruktúrák párhuzamos jelenléte nem elegendő – mutat rá Ford Cavallari, a bostoni Adventis tanácsadó cég munkatársa. A kábeltévécégek például több bevételt tudnak elérni, ha internetszolgáltatás helyett növelik a kábeleiken elérhető prémium tévécsatornák számát. A vezetékes távközlési vállalatok vonakodnak bevezetni a gyorsabb átvitel olcsóbb technológiáit (például a DSL-t), mert ezzel csökkennének a korábbi szélessávú megoldásokkal kiszolgált üzleti felhasználóiktól befolyó bevételeik. Különösen így van ez azokban az országokban, például Írországban és a skandináv országokban, ahol az állami vagy nemrég még állami tulajdonú korábbi monopolszolgáltatók birtokolják a telefonhálózatokat.
Látszólag megoldást kínálna ez utóbbi helyzetre a telefonvonalak úgynevezett utolsó száz méterének (a felhasználót az első kapcsolóközponttal összekötő szakasznak) a hozzáférhetővé tétele bármely szolgáltató számára, minthogy így nyílt verseny indulhatna a cégek között az ügyfelek kiszolgálásáért. Csakhogy ez feltételezi az eredeti tulajdonos – legtöbbször a volt monopólium – együttműködését az új versenytársakkal. Minthogy a hatósági gyakorlat szerint vonakodásuk csak viszonylag kisebb összegű büntetéseket von maga után, a cégek úgy látják, hogy ezek kifizetése az ára (kvázi)monopóliumuk fenntartásának.
További probléma a szakemberhiány. A DSL-kapcsolatok telepítéséhez értő alkalmazottak pótlására Belgiumban egyfajta csináld magad megoldást találtak ki: olyan eszközt adnak a felhasználónak, amit csak csatlakoztatnia kell, és (elvileg) már él is a nagy sebességű hozzáférése. Dél-Koreában 2500 technikust képeztek ki gyorstalpaló tanfolyamon DSL-szakértővé. Ez utóbbi ország egyébként minden bizonnyal annak köszönheti vezető helyét a szélessávú hozzáférés elterjedtségének terén, hogy nagy a népsűrűsége. Emiatt ugyanis igen éles verseny alakult ki a párhuzamosan működő infrastruktúrák üzemeltetői között – csak 2000-ben kétmillió új DSL-kapcsolatot telepítettek. E tény egyúttal arra is utal, hogy a többi ország nem másolhatja le Dél-Korea példáját, hanem más utat kell keresnie a folyamatok felgyorsítására.
Az OECD adatai mindenesetre arra utalnak, hogy talán idén javul a helyzet. Franciaországban 73, Nagy-Britanniában 90, Németországban 113 százalékkal nőtt a DSL-vonalak száma 2001 első negyedévében.
keret
A Merrill Lynch befektetési bank adatai szerint a Deutsche Telekom 630 ezer DSL-előfizetői igényt vett nyilvántartásba tavaly, de csak 135 ezret teljesített ezek közül. Nagy-Britanniában hónapokat kell várni a DSL-kapcsolat létesítésére, a kábeltévék hálózatára alapuló lehetőség pedig nem mindenütt hozzáférhető. Az Egyesült Államokban a DSL technológia terjesztésére létrejött független társaságok (Covad, Rhythms, NorthPoint) súlyos nehézségekkel küzdenek vagy csődbe mentek. Bármely országról is legyen szó, a fogyasztók sok esetben rémtörténeteket mesélnek a DSL-ügyintézés lassúsága, valamint a kiépített vonalak rossz minősége miatti bosszúságaikról.
tbla
Gyors hozzáférés*
Dél-Korea 9,20
Kanada 4,50
Egyesült Államok 2,20
Ausztria 1,80
Hollandia 1,70
Belgium 1,50
Svédország 1,00
Dánia 0,90
Izland 0,70
Finnország 0,50
Japán 0,40
Svájc 0,30
Ausztrália 0,20
Norvégia 0,15
Franciaország 0,10
Portugália 0,09
Németország 0,08
Olaszország 0,07
Spanyolország 0,05
Nagy-Britannia 0,02
* 100 lakosra jutó szélessávú kapcsolatok száma DSL-en és kábeltelevíziós hálózaton keresztül
Forrás: The Economist
