A GSM-hálózatok bővítésének talán legnehezebben áthidalható akadályát a frekvenciák megfelelő elosztása jelenti. A mobiltelefon-készülékeket a kapcsolóközponttal bázisállomások sora kapcsolja össze, melyek mikrohullámok segítségével kommunikálnak egymással, állomástól állomásig "adogatva" a jelet. A hálózat összehangolt megtervezésével kiküszöbölhető, hogy a jel a továbbítás során más berendezéseket zavarjon, illetve a jel torzuljon. A frekvenciasávok használata azonban engedélyhez kötött, emiatt mind technikai, mint jogi szempontból hosszadalmas, nehézkes folyamat a hálózatbővítés.
Az 58 GHz-es tartomány azonban olyan különleges tulajdonsággal bír, amely szükségtelenné teszi az akár hónapokig is elhúzódó procedúrát. Az 58 GHz-es hullámsávban ugyanis a légkörben található oxigén és vízgőz csillapítása olyan nagy mértékű, hogy gyakorlatilag megszüntethető a távoli zavaró állomások interferenciája. Ha nincs interferencia, szükségtelen az engedélyeztetés. A frekvenciatartomány ezen egyedi jellemzőjét már közel fél évszázada felismerték, laboratóriumon kívüli felhasználására azonban – két okból is – csak nemrég kerülhetett sor. Egyrészt Magyarországon a Hírközlési Főfelügyelet 2000. január elsejével engedélyezte ezen mikrohullámú sávok alkalmazását, másrészt a Nokia-technológia kifejlesztéséhez teljesen új kutatási irányokra és módszerekre volt szükség.
A műszaki megoldás jelentős üzemeltetési költségmegtakarítást is eredményez, hiszen a jeltovábbítás utolsó, rövid szakaszán, ahol az új technológiát alkalmazzák, korábban a jóval drágább modemes vagy bérelt vonali kapcsolattal oldották meg az átvitelt.
A technológia további előnye, hogy – mivel az antennák mérete a frekvencia növekedésével arányosan csökken – alig arasznyi átmérőjű antennákra van csupán szükség, szemben az alacsonyabb frekvenciás berendezések akár két és fél méteres „tányérjaival". Ennek köszönhetően a Nokia antennáját elrejthették a készülékház belsejébe, az egész berendezés pedig mindössze három kilogrammot nyom. A Pannon GSM fejlesztői számára ez azt jelenti, hogy ezeket a bázisállomásokat összekapcsoló átjátszókat egyetlen ember könnyedén, szó szerint percek alatt telepítheti, ezért rugalmasabban és hatékonyabban bővíthető a hálózat, s az sem mellékes, hogy ezzel a fejlesztés költségei is csökkennek.
A felhasználókat valószínűleg hidegen hagyják ugyan a technikai jellemzők, járulékos előnyei azonban számukra is szemmel láthatóak – azaz hogy nem láthatóak. A csupán kéziszótár méretű Nokia rádióadókat akár villanyoszlopokra, jelzőtáblákra is felszerelhetik, ezért szinte észrevétlenül olvadnak be a városképbe.
Az 58 gigahertzes rendszer egyetlen hátránya, hogy az általa áthidalható maximális távolság az eddig használatosakénál alacsonyabb, hozzávetőlegesen 600 méter. Az új Nokia rendszer elsődleges felhasználási területén, a városi gócpontokban azonban általában ennél is sűrűbb hálózatra van szükség, hiszen a forgalmi csomópontokban vagy bevásárlóközpontok környékén az átlagosnál jóval több ember – és ezért több mobiltelefon – „tartózkodik".
J. D.
