A csevegés szó tulajdonképpen egy kicsit félrevezető, hiszen a chaten írásban zajlik az eszmecsere. A résztvevők a billentyűzetükön zongorázzák be mondókájukat, amely a technika jóvoltából a többiek monitorán is nyomban megjelenik, így adott az azonnali reagálás lehetősége. A csevegők természetesen nem látják egymást, mindenki egy – saját maga által kreált – becenév mögé bújva nyomja a sódert.
A népszerű hazai (és a külföldi) internetes csevejvonalakra igen egyszerű rácsatlakozni: mindössze az ismert böngészőprogramok egyikének valamely nem túl régi verziójára van szükség. Belépéskor egy tetszőlegesen választott azonosítót (nick) kell megadnunk, ezen "szólítanak" majd a többiek. (Valódi nevüket – biztonsági okokból, illetve inkognitójuk megőrzése végett – szinte sohasem árulják el a chatelők). Célszerű olyan fantázianevet választani, amelyből kiderül például a nemünk, életkorunk, esetleg a hobbink – sok félreértésnek vehetjük ezzel elejét (jó nick mondjuk a Pisti33, a Lill apó vagy a Zenebolond). A legegyértelműbb nicket persze a kifejezetten szerelmi kalandot keresők adják maguknak, míg mások előszeretettel lépnek be népszerű művészek, ismert személyiségek vagy akár mesefigurák nevén. A sűrűn csevegők mindenesetre jól teszik, ha regisztráltatják nickjüket, így azt a továbbiakban csak ők jogosultak használni.
A chatvonalakon belül többnyire úgynevezett szobákra (chatroom) osztva zajlik a beszélgetés. Minden egyes szobában előre meghatározott témáról csevegnek az emberek, ami a szoba címéből rögtön ki is derül, így pillanatok alatt megállapítható, hogy melyikben folyik kedvünkre való csevej, illetve hogy kiket várnak elsősorban a szobába (Dühöngő, Erotika, 20–30 között, Leszbi, Vallás stb.). A beszédtéma mindazonáltal igen sűrűn változik, éppen ezért nyugodtan kukkantsunk be olyan helyekre is, amelyek elsőre látszólag érdektelennek tűnnek. Jellegükből adódóan a chatvonalak leginkább persze könnyed, kötetlen "csevegésre" valók, tudományos értekezésre vagy az élet nagy dolgainak megvitatására kevésbé alkalmasak. A chatszobákban ugyanis többnyire igen nagy az átmenő forgalom, ezért sokszor megdöccen a disputa az újonnan érkezők üdvözlése vagy a kilépőktől való elbúcsúzás miatt (az ismerősök néha percekig örülnek egymásnak). Túl sok csevegő esetén meg "besülhet" a szoba (néha a chat egésze), ekkor a szerver sajnos képtelen a folyamatos munkára, s egyszerre nagy mennyiségű szöveget zúdít a monitorra. Ilyenkor bizony időbe telik, amíg mindenki átrágja magát a betűtengeren.
Egy-egy ember egyszerre akár több szobában is cseveghet, ez azonban már komoly figyelmet és boszorkányos ügyességű gépírástudást feltételez (a chat talán a legjobb gépírósuli). A chatelők persze amit csak lehet, 1xűsítve írnak, és senkit sem szólnak le, ha időnként eltéveszti a betűket (persze van, amikor muszáj javítani: nem mindegy például hogy valaki pasi-t vagy paci-t akart-e írni. A "csúnya" szavak sok chaten tiltottak, ezeket **** jelekkel iktatják ki. Emiatt például a szarvas szót is sz@rvas-nak kell írnunk, vagy bíznunk kell a csevegők – többnyire igen fejlett – képzelőerejében. Az emailből ismert smiley-k a chaten úgyszólván kötelezőek: mosoly :-) "csak vicceltem!" :-))))) szomorúság :-( :-o csodálkozás stb.
A chaten privát csevejt is lehet folytatni („privizni"), ekkor egy külön megnyíló ablakban, a többiek számára láthatatlan módon tudunk üzenetet váltani. Némelyik chat különszolgáltatásokat is kínál: közlendőnket például a szó szoros értelmében színesíthetjük, illetve különféle jogosultságokat kaphatunk és adhatunk (zárttá tehetjük a szobát, kitilthatjuk a renitenskedőket stb.). A csevegésnek mindazonáltal az ilyen extrák nélkül is könnyen rabjává válik az ember, sokan csaknem mindennap ott ülnek megszokott chatszobájukban ismerős és ismeretlen beszélgetőpartnereikre várva.
Dti
Pici tábla a chatcsatornákról (később adom)
