Nyugat-Európa egyes országaiban az élelmiszerláncok egyik bevett hirdetési módszere az összehasonlító reklám. A cégek „próbavásárlást” tartanak: a konkurens áruházakban beszereznek egy sor terméket, majd az ott kapott blokkok végösszege alapján kikiáltják a sajátjukat legolcsóbb áruháznak. A számla végösszege, vagyis az eredmény manipulálható, hiszen az áruházak könnyen kiválaszthatják azokat az árucikkeket, amelyeket jóval olcsóbban kínálnak a konkurenciánál, a drágábbakat pedig kihagyják a bevásárlásból. Belgiumban a Colruyt két éve indított reklámkampányt arra alapozva, hogy a fogyasztók a korábbi év adatai szerint jelentős ármegtakarítást érhettek el, ha boltjaiban vásároltak. A kampányban a cég a Lidl áraival összehasonlítva is olcsóbbnak mondta magát, ezért utóbbi a bírósághoz fordult. A Lidl azt kérelmezte, hogy az áruházláncot tiltsák el ettől a reklámozási gyakorlattól, mert az összehasonlító reklámokról szóló irányelv alapján az megtévesztő lehet. A belga bíróság nem jutott dűlőre a kérdésben, s az Európai Bírósághoz (EB) utalta a problémát, tilos-e a reklámozó általános árszínvonalának összehasonlítása a versenytársakéval oly módon, hogy egyes kiválasztott termékek árainak összevetéséből általános következtetést vonnak le, azt a benyomást keltve, hogy a reklámozó összes terméke olcsóbb.
Az EB-nek tehát többek között arról kell döntenie, hogy az összehasonlító reklám csak egyes áruk vagy szolgáltatások konkrét összemérése esetén vagy az összességében azonos szükségletet kielégítő áruválaszték tekintetében is megengedhető-e. Az is kérdéses továbbá, hogy elegendő-e, ha a hirdetés valóságtartalmát valamilyen hatóság tudja ellenőrizni vagy a reklám címzettjének is lehetőséget kell adni erre.
Böröcz Petra
Egerszalóki Tímea