Bármely világmárka által jegyezhető imázskampánnyal rukkolt elő az utóbbi hónapokban az MSZP, majd a Fidesz a köztéri megjelenés alternatív, egyben olcsóbb, ám szakértők szerint nagyon is hatásos eszközeit vette elő. Az előbbi kampány óvatos becslések szerint is több száz milliós nagyságrendű tételt emészthetett fel, miközben a hatályos jogszabály szerint a két nagy párt összesen nem költhetne többet a választási kampány során kommunikációra 300 millió forintnál. Politikai elemzők és kommunikációs szakértők szerint ennek legalább tízszeresét, vagyis 3 milliárd forintot visz majd el jövő év májusáig az összes versengő párt választási hadjárata. Ebben a televíziós költés nem igazán mutatkozik meg a jelentős kedvezmények miatt, a köztéri reklámhordozók piacán azonban komoly szereplővé nőhetnek a pártok, 2003-ban például a Fidesz az első három legnagyobb hirdető között szerepelt – emlékeztet Szabados Krisztián, a Political Capital elemzője. A szakértő ugyanakkor hozzáteszi, hogy ezen nem kell csodálkozni; több nyugat-európai országban, így Nagy-Britanniában például rendszeresen a kormány a második-harmadik legtöbbet költő hirdető.
Arról egyelőre eltérnek a vélemények, hogy mely eszközök kapnak nagyobb hangsúlyt; Szabados szerint a hagyományos médiaeszközök dominálnak majd, mint a televízió, a plakát vagy a szórólap. Előnyre azonban az ezeknél kreatívabb, újdonságként ható eszközökkel lehet majd szert tenni, mint például amilyen az 1998-as kampány idején a Fidesz által bevezetett telefonkampány volt. A választékos megszólítást és az újdonságot általában nagy érdeklődéssel fogadja a célközönség, ez esetben a választók. Az internet mindenesetre előkelő helyen szerepel majd a médiamixben, noha korábban főleg a Fidesz szentelt ennek nagyobb figyelmet, egy második médianyilvánosságot építve általa. Újdonságszámba megy, hogy megjelennek a pártok a tematikus, így a női, a sport- vagy a bulvároldalakon is: a kereskedelmi hirdetőkhöz hasonlóan oda mennek, ahol minél több olvasót találnak.
Akad olyan szakértő is, aki a helyi médiumokat látja a jelenlegi kampány kulcstényezőinek, a helyi szervezetek mellett így az eddiginél nagyobb szerep juthat majd a kis közösségeket elérő online fórumoknak, a helyi lapoknak és eseményeknek.
A kampánystratégiát illetően abban a lapunk által megkérdezett minden szakértő egyetért, hogy a választásokhoz közeledve a személyeskedés, a negatív kampány veszi át a főszerepet az Orbán Viktor, illetve Gyurcsány Ferenc által megszemélyesített pártok versenyében. Nem annyira az észérvek és a tartalmas viták, hanem inkább a kereskedelmi marketingből kölcsönzött kampányfogások dominálnak majd. Az MSZP mindezt az elmúlt hónapokban látott médiakampánnyal alapozza meg: az imázskampány elsősorban a fiatal célcsoportra irányult, ahol nagyon rossz volt a párt pozíciója. A szocialisták emellett látszólag stratégiát váltottak a pártot fémjelző jelszavak, a „márkajellemzők” vonatkozásában is: míg eddig számos alkalommal dobtak a köztudatba különböző értékeket, jelszavakat, majd viszonylag gyorsan le is cserélték ezeket, a jelenlegi kampány idején bevezetett igazságosság, bátorság, biztonság jelszavakat azok teljes lehetséges életciklusán át kihasználják – jegyzi meg Szabados. A Fidesz esetében már régóta a jelszavak tudatos és hosszú távú kiaknázása volt jellemző, az 1997–98-ban bevezetett „polgározás” azonban 2002-ben már nem bizonyult elégnek, most pedig az „emberekről” beszél a párt.
Barna Tamás, a Republic of Art Advertising & Branding ügyvezető igazgatója szerint a szocialisták imázskampánya elsősorban arra szolgált, hogy rendbe tegye a párt körüli értékeket, amelyekről a negatív kampány beindulását követően nem lesz lehetőség beszélni. A szakértő szerint az értékek mellett a piros színt is dekódoló kampány hatása teljes egészében az év végére bontakozhat ki, bár a közvélemény-kutatások szerint az elmúlt időszakban pozitív irányba mozdult a párt megítélése. Barna úgy véli, hogy bár mindkét párt erősen perszonifikált, Orbán személye organikusabban kötődik a Fideszhez, mint Gyurcsányé az MSZP-hez. Emellett az ellenzéki pártot, így annak jelenlegi és várható kommunikációját inkább a helyi jelenlét határozza majd meg. Azt a vélekedést, miszerint a lokális médiumoké és a nem hagyományos kommunikációs eszközöké lesz a főszerep, nem osztja Barna, szerinte az „ágyúval verébre” elv érvényesül majd, mivel elegendő erőforrást halmoztak fel a pártok az erős médiakampányokhoz.
