Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Volt már női elnöke a Magyar Lapterjesztők Egyesületének?
– Nem. Örülök, hogy velem megtört a jég.
– Nem lehet könnyű a helyzete az elnökségben.
– Elég tapasztalatot szereztem a szakmában, így nincs mitől tartanom.
– Gyanítom, hogy a szervezet élén most olyasvalakire van szükség, aki képes egy asztalhoz ültetni a konkurencia képviselőit. Nőknek ez általában jobban sikerül. Mik a tervei?
– Én valóban az együttműködésben, a kölcsönös előnyök megtalálásában hiszek, de ennek szerintem nem sok köze van ahhoz, hogy nő vagyok. Ez tapasztalat, felkészültség és belátás kérdése és talán egy kis diplomáciai érzék, amit valószínűleg otthonról, diplomata édesapámtól hoztam. A kérdésre válaszolva: az egyesület érdekérvényesítő szerepét, illetve lobbitevékenységét szeretném erősíteni, felhasználva a meglévő alapokat. Az utóbbi időben egyébként egyre több kérdésben sikerül az ön által említett konkurenciának egy véleményre jutnia. Szeretném, ha mind szélesebb körben ismertté válna, hogy az egyesület nem pusztán profittermelő, hanem a kulturális és társadalompolitikai kérdéseket illetően is felelősséggel bíró vállalkozásokat tömörít. Elég talán említenem, hogy az egyesület tagjai zászlajukra tűzték az újságolvasásra való nevelés ügyét, hogy a szakma eszközeivel hosszú távon csökkentsék a funkcionális analfabétizmust. Érdekvédelmi szervezetként emellett együtt szeretnénk működni a mindenkori kormánnyal annak érdekében, hogy a tagjaink erősíthessék piaci pozícióikat. Minél többet tudnak rólunk, annál inkább megértik problémáinkat a döntéshozók.
– Ilyen például az újságolvasók számának drasztikus csökkenése.
– Így van, ezért folytatjuk az olvasásra nevelési programot, amely 2005-ben az egyesületi tevékenység egyik alapeleme. A diákok újságolvasási készséggel való felvértezésétől a mi jövőnk is függ. Emellett természetesen folytatjuk a kutatási programot, amely révén a sajtó gazdasági, reklámpiaci szerepét szeretnénk erősíteni, de említhetem a foglalkoztatás kérdését is. Csupa örökzöld téma. Az MLE elnökségében pedig az egyes témák felelősei felügyelik a bizottságokban zajló munkát.
– Hány területről van szó?
– Nyolc bizottság működik. A humánpolitikai bizottság az újságírók foglalkoztatásával, a szerződéses problémákkal, a jogviszonyok rendezésével foglalkozik. A kutatási bizottság több projekt keretében folytat koordinációt a médiakutató cégek és a tagvállalatok között. Emellett vannak saját kutatásaink is, tavaly készült el a nyomtatott sajtó reklámpiaci előnyeire az üzleti élet szereplői számára rávilágító, az „Írás megmarad" című kutatás. Az előfizetéses terjesztési bizottság nincs könnyű helyzetben, jelenleg ugyanis komoly anomálik mutatkoznak a terjesztésben. Nemcsak logisztikai, hanem marketingproblémák is felmerülnek a központi előfizetéses terjesztési rendszerrel kapcsolatban. Az olvasásra nevelési bizottságunknak nagyon egyértelmű a feladata. Elindítottuk az egyesület kísérleti programját Híd (Hírlapot a diákoknak) címen, amelynek keretében diákokat igyekszünk újságolvasásra szoktatni. A program célja, hogy a fiatalok megismerkedjenek az újság szerkezetével, megtanulják használni a sajtót.
– Ezt a Pannon Lapok Társasága Kiadó Kft. – aminek egyébként ön a stratégiai igazgatója – kezdte el.
– Séta (Sajtó és Tanulás) néven mi kezdtünk regionális programot, ám az egyesület által indított kampány nem csak a Sétából merített. Rengeteg nemzetközi program van, én legalább hétszázról tudok. Az Egyesült Államokban tavaly a teljes lappiaci kínálatnak mintegy 2,5 százalékát az olvasásra nevelési programok keretében kiadott újságok tették ki. Vagyis üzleti vállalkozásként is felfogható.
– Itthon hogy is nézett ki a tesztprogram?
– Az áprilisi egy hónapos kísérleti időszakra a Népszabadság vállalkozott.
– Miért pont a Népszabadsággal indult a program? A világért sem akarnék politikát belekeverni, de miért nem a Magyar Nemzettel?
– A Magyar Nemzet kiadója nem tagja az egyesületnek, két évvel ezelőtt kiváltak, ezt személy szerint és mint az egyesület elnöke is nagyon sajnálom, hiszen a Magyar Nemzetnek elévülhetetlen szerepe van az olvasásra nevelési program kezdeti formálásában, sőt a program nevét is egy ottani kolléga javasolta. Az olvasásra nevelésnek nem lehet politikai felhangja, ebben irányultságától függetlenül minél több lapnak részt kell vennie. Hogy miért a Népszabadság? Ők vállalták a kísérleti időszak kockázatait, költségeinek és a szervezési munkának egy részét.
– Nem lehet ezzel a programmal visszaélni? Hiszen a későbbi előfizetések függhetnek a programban szereplő lapoktól.
– Nem, ugyanis legyen szó bármely újságról ,az nem más, mint betűk, szavak, mondatok halmaza. Mindenkit szeretettel várunk a programba. Senkit nem zárunk ki belőle, legyen az bulvár, tudományos vagy közéleti, napi vagy hetilap.
– Ha jól számolom, eddig négy bizottságról beszélt.
– Kulturális bizottságunk a Nemzeti Kulturális Alapprogrammal (NKA) tartja a kapcsolatot, ezen belül az NKA folyóirat-támogatási rendszerét finomítja. Évente ugyanis 800–900 millió forintot kapnak a nem piaci alapon működő kulturális folyóiratok, ez nagyjából háromszáz lapot érint. Olyan orgánumokra kell gondolni, mint a 2000, a Kortárs vagy a Liget. Gazdasági bizottságunk értelemszerűen a különféle adók kérdéskörével foglalkozik. Mindemellett működik a lobbi és a környezetvédelmi bizottság is.
– Hálás feladat lehet lapkiadóknál lobbival foglalkozni! Egy médiumnál senki sem képes nagyobb lobbierőt felmutatni.
– Ez alapvetően igaz. Nincs miért szégyenkeznünk. Meg kell mutatnunk, mire vagyunk képesek, nyilvánosságra kell hoznunk gazdasági adatainkat és meg kell mutatnunk, milyen erős a társadalmi szerepvállalásunk is.
– Meg lehet győzni a kulturális tárcát, hogy a kulturális alapból támogassa például az olvasásra nevelési programot?
– Nem lehet, kell. Tavaly 1,2 milliárd forintot fizettünk a Nemzeti Kulturális Alapba. Ebből egy forintot sem kaptunk vissza. Nyilván a pénz nem tűnik el, hiszen más környezetben, például a már említett kulturális folyóiratoknál megjelenik. De az olvasásra nevelési (egyébként rendkívül költséges) program pontosan az a „műfaj”, amelyet támogatnia kell az államnak. Úgy gondolom, már csak azért is támogatnia kell, hogy legalább részben kiegyenlítődjenek a versenyfeltételek a média területén. Nyugat-Európával szemben itthon ugyanis az elektronikus média kedvezőbb gazdasági környezetben működhet, mint a nyomtatott sajtó: a kereskedelmi televíziók viszonylag alacsony koncessziós díjak mellett erőteljes reklámelszívó hatással bírnak. Németországban eközben a reklámtorta nagyobbik részét a nyomtatott sajtó hasítja ki, de ugyanez a helyzet az Egyesült Királyságban is.
– Könnyebb lenne a helyzet, ha az újság áfája az 5 százalékos körbe kerülne?
– Sokkal. Gondoljon bele: tavaly egy család havonta átlagosan 1800 forintot költött nyomtatott sajtótermékre. Körülbelül ennyi egy regionális terjesztésű lap havi előfizetési díja.
– Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor a Magyar Lapkiadók Egyesületének most a két legfontosabb megoldandó problémája a lapok alacsonyabb áfakörbe sorolása és az olvasásra nevelési program „pályára állítása”.
– Igen, az előbbi a jelenünket, az utóbbi a jövőnket érinti leginkább.
