Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Melyek azok az égető problémák Salgótarján életében, amelyekre rövid időn belül megoldást kell találni?
- Városomnak és a térségnek is hihetetlen nagy szüksége van a forrásokra. Nagyon nagy volt az elmaradottság a térségben. Nem akarom panaszáradattal kezdeni, de azért egy rövid leltárt készítenék a fejlesztésre váró infrastruktúráról.
Rögtön a Hatvant Salgótarjánnal összekötő 21-es úttal kezdeném, amelyet a kormány 2002-es ígérete szerint kétszer két sávosra fognak bővíteni, most, 2007 decemberében még csak négy rövid szakaszon a gyorsítósáv készült el.
Vagy itt van a Hatvan-Losonc vasútvonal, amely még mindig XIX. századi állapotban van. Ezen a nemzetközi vonalon ugyanúgy két és fél óra a menetidő Budapestről Salgótarjánba, mint a vonal megnyitásakor, Baross Gábor idején. Ezért is különösen fájó az, hogy az illetékes minisztérium többszöri kérésünk ellenére sem vette bele ezt a szakaszt a vasút-korszerűsítési programba.
- Ilyen feltételekkel nem lehet könnyű városfejlesztésbe fogni.
- Mi a meglévő lehetőségekből akarjuk a legtöbbet kihozni, uniós és kormányzati forrásokra pályázunk és megpróbáljuk ezekhez a pályázatokhoz előteremteni a szükséges önerőt. A városban mindig is a nehézipar és a bányászat adott az embereknek megélhetést, ezt nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, amikor Salgótarján jövőjéről gondolkodunk, de az ipari szerkezetváltás elkerülhetetlen. Kiemelt feladatunknak tartjuk a képzett munkaerő biztosítását a térségben, ezért a város gesztorságával, Balassagyarmat és a megyei közgyűlés közreműködésével jövőre elindul a térségi integrált szakképzési központ. Ezenkívül megállapodást kötöttünk a Budapesti Gazdasági Főiskola városunkban működő Pénzügyi és Számviteli Karával, a műszaki felsőoktatási képzés részeként pedig a Miskolci Egyetemmel készítjük elő az együttműködést. Az itt képzett friss munkaerőre szeretnénk építeni akkor, amikor az ipari parkunkba szeretnénk csábítani a járműipari és mechatronikai cégeket. Az ITDH-val közösen befektetésösztönzési programot indítottunk, ugyanis óriási, közel 20 százalékos a munkanélküliség a térségben.
- Ha ilyen magas a munkanélküliség, akkor mivel magyarázza a dél-szlovákiai vendégmunkások nagy számát a térségben?
- Ez egy összetettebb probléma; valóban, a mi ipari parkunkban is a munkavállalók 40-50 százaléka a Felvidékről érkező magyar munkaerő, de még a tőlünk 30 kilométerre lévő Hatvanba is naponta ingáznak Szlovákiából. Ennek az oka a két ország közötti eltérő munkanélküli-szabályozásban rejlik. Nálunk valaki regisztrálja magát álláskeresőnek, megkapja a minimálbérhez közelítő segélyt, és ezenfelül feketén munkát vállal a fővárosban vagy környékén. Ezzel ellentétben, ha az ipari parkba jön dolgozni, a minimálbérnél alig többet tud hazavinni. Szlovákiában viszont a segély összege nem mérhető össze a magyarországi munkajövedelemével. Sajnos, amíg nálunk olyan a munka becsülete, mint most, amíg olyan nagy az élőmunkát terhelő adóelvonás, addig ez a helyzet fenn fog maradni, ezt csupán adminisztratív eszközökkel nem lehet megszüntetni. A legnagyobb gond pedig a mintaadás lesz, ezeknek a szülőknek a gyerekei számára ismeretlen az, hogy apa, anya minden reggel, télen- nyáron elmegy dolgozni. A munkára való nevelés szempontjából is katasztrofális ez a helyzet.
- A hazai települések jelentős része a kiutat az idegenforgalmi fejlesztésekben, a gyógy- és konferenciaturizmusban véli megtalálni. Salgótarján, amelynek kiváló természeti adottságai vannak, mintha nem indulna el ebbe az irányba.
- Ez nincs így! Nem olyan régen fogtunk bele ebbe a munkába, de sajnos itt is óriási hátrányt kell ledolgoznunk. Nincs például színvonalas szállodája a városnak, hiába vagyunk közel a fővároshoz, ha a vasúti és közúti összeköttetésünk nem a legtökéletesebb, és komoly konferencia-központunk sincs még.
Viszont ezzel szemben rengeteg egyedi természeti értékkel bírunk: az ipolytarnóci őslelet, a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet és a háborítatlan középhegységi környezet. Ezekre építve jártunk a közelmúltban "befektetővadászaton" Berlinben, ahol 150 gazdasági vezetővel tárgyaltunk többek között az idegenforgalmi befektetésekről.
- Milyen eredménnyel zárultak ezek a tőkecsalogató körutak?
- Jelenleg úgy látszik, hogy a Karancs szálloda új tulajdonosa minőségi fejlesztésbe kezd és így a konferenciaturizmus egyik akadálya, a minőségi szálláshely hiánya elhárul.
A kerékpáros kirándulások fejlesztése érdekben északi szomszédunkkal közösen egy közel 200 kilométeres kerékpárútvonalat hozunk létre, részben közösségi forrásból finanszírozva, illetve a város környéki elhagyott bányavasutak helyén hegyi kerékpárutat kívánunk kialakítani.
Most kezdtünk részt venni egy nagyon érdekes uniós (interreg) pályázaton, amelynek célja az elhagyott bányavárosok emlékeinek felkutatása és gazdasági turisztikai célú hasznosítása. A szlovák kollégáinkkal az egyik legfontosabb közös feladatunk pedig a Novohrad-Nógrád Geopark projekt megvalósítása lenne.
A város régen fürdőtelepülés volt, minden bányatársaságnak, kolóniának volt saját fürdője. Ezt a fürdőéletet nem tudjuk helyreállítani, de a Tóstrandot a megyével közösen fel kívánjuk újítani és egy extrémsportcentrumot hoznánk létre.
- December végén eltűnik, jelképessé válik a város északi részén húzódó államhatár. Milyen változást fog ez hozni Salgótarján életében?
- Ez a határ már most is csupán jelképes, hiszen 2004 májusa óta egyre több szál kezdi összekötni a két régiót egymással. A határ túloldalán 15-25 kilométeres mélységben magyarlakta települések vannak, tehát nyelvi probléma sincs, Losonc és Rimaszombat városával is kitűnő kapcsolatot ápolunk. A felvidéki munkaerő hozzánk jár dolgozni, mi viszont egyre riadtabban figyeljük, hogy a helyi vállalkozók átteszik székhelyüket szlovák területre, ahol harmadannyi adót kell fizetniük, és töredék áron tarthatják üzemben szlovák rendszámú gépjárműveiket. De reméljük, hogy ezek a gazdasági környezet különbségeiből adódó eltérések kiegyenlítődnek és a térség komoly fejlődésnek indul.
