2002 és 2005 közötti időszakban nem sok kedvező hír érkezett a német gazdasággal kapcsolatban, a mind lélekszámát, mind gazdasági aktivitását tekintve legnagyobb európai uniós állam ugyanis rég nem látott alacsony növekedési ütemről, magas munkanélküliségről és egyre romló állampénzügyi helyzetről számolt be évről évre. Az eurózóna bruttó hazai termékének harmadát jegyző Németországban a munkát hiába keresők száma olyan szintre emelkedett, mint amilyet legutóbb az 1930-as években jegyeztek fel, és az amszterdami szerződésben szereplő stabilitási és növekedési paktum be nem tartása miatt az Európai Bizottság (EB), illetve az Ecofin is túlzottdeficit-eljárást volt kénytelen indítani Berlinnel szemben. A tavalyi esztendő azonban jelentős változást hozott, a jelek szerint az Angela Merkel vezette kereszténydemokrata–szociáldemokrata nagykoalíciós kormány – rácáfolva a szkeptikus hangokra – megtalálta a lemaradást megállítani képes ellenszert.
Mindenképp jelzésértékű, hogy tavaly 2,7 százalékkal bővült a német gazdaság, azaz olyan ütemű volt a gazdasági növekedés, aminél nagyobbat legutóbb 2000-ben jegyeztek fel. Különösen a negyedik negyedévben ugrott meg a gazdaság, év/év alapon 3,5 százalékkal nőtt, köszönhetően elsősorban az exportnak. A gazdasági aktivitás felfutása a viszonylag kedvező világgazdasági konjunktúra mellett azzal magyarázható, hogy sikerült rugalmasabbá tenni a munkaerőpiacot és jelentősen emelkedett mind a német fogyasztók, mind pedig a német üzleti körök jövővel kapcsolatos derűlátása, lendületet adva ezzel a fogyasztásnak és a beruházásoknak. Az idei évre vonatkozóan az elemzők korábban arra számítottak, hogy visszaesik a növekedési dinamika, méghozzá azért, mert a berlini kormány tavaly háromszázalékos áfaemelés mellett döntött, ami meglátszik majd a keresleti adatokon is. A legfrissebb befektetői bizalmi jelentések azonban arra utalnak, hogy a német gazdaság nem érezte meg különösebben sem az év eleji áfaemelés keresletcsökkentő hatását, sem a február végi, márciusi eleji tőzsdei hullámvölgyet. Jelenleg úgy tűnik, hogy a német gazdaság a tavaly megszerzett lendülettel veszi az idei akadályokat is, legalábbis erre enged következtetni az OECD előrejelzése, amely szerint a gazdasági növekedés 0,6 százalékos lesz az idei első negyedévben a tavalyi utolsó negyedhez képest, illetve a kieli IfW kutatóintézet jelentése, amely azzal számol, hogy 2007 egészében akár bőven 2 százalék fölötti ütemben is bővülhet a német GDP. Szintén biztató jel, hogy a németországi gazdasági klímát jelző legfontosabb mutató, az Ifo intézet főindexe kissé csökkent ugyan februárban, de még így is az újraegyesítés után elért csúcsa közelében maradt.
A német gazdaság egyik nagy gondja az volt az utóbbi években (2001 és 2005 között), hogy nem tudta betartani azt az európai uniós elvárást, miszerint a GDP 3 százaléka alatt kell tartani az államháztartás hiányát, az államadósság pedig nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát. Tavaly azonban a deficittel kapcsolatban ez is sikerült, ugyanis a végleges statisztikák szerint 2006-ban az előzetesen becsültnél sokkal alacsonyabb lett a német államháztartási hiány, a GDP arányában kifejezve mindössze 1,7 százalék volt. A költségvetési pozíció jelentős javulása elsősorban a gyors gazdasági növekedésnek köszönhető, ebből adódóan ugyanis a tervezettnél jóval nagyobbak lettek a költségvetési bevételek. Az állampénzügyi helyzet javulása miatt az Európai Bizottság javasolja majd az EU-pénzügyminisztereknek, hogy szüntessék meg a túlzottdeficit-eljárást, hasonlóan Franciaországhoz, ahol tavaly sikerült kimászni a hullámvölgyből.
A német állampolgárok minden bizonnyal annak örülnek a legjobban, hogy a javuló makrogazdasági környezet a munkaerőpiacon is érezteti hatását, márciusban ugyanis csaknem hat éve nem látott mélységbe süllyedt a munkanélküliség, ami elsősorban a kiemelkedően jól teljesítő exportszektornak, illetve építőiparnak volt köszönhető. A kiigazított munkanélküliségi ráta 9,2 százalékos volt az első tavaszi hónapban, szemben az egy hónappal korábbi 9,3 százalékkal. Legutóbb 2001 májusában mértek ennél alacsonyabb indexet a legnagyobb európai gazdaságban. A munkát hiába keresők száma egy hónap alatt 65 ezerrel csökkent, a szezonális hatásoktól megtisztított statisztika szerint jelenleg 3,83 millió munkanélküli van Németországban. Hasonlóan kedvező a foglalkoztatási helyzet is: 39,346 millió németnek volt márciusban munkája, ami a legmagasabb érték a német egyesülés óta.
A munkanélküliségi ráta immár hét hónapja csökken, ami egyértelműen mutatja, hogy a német növekedés stabil alapokon nyugszik – emelik ki a szakértők. Különösen kedvező, hogy a jelentés szerint az adatok mind a nyugati, mind pedig a keleti területeken javulnak, és nem csak az exportra termelő ágazatokban, hanem a belföldi keresletet kielégítőkben is.
A következő hónapok legfontosabb gazdaságpolitikai kérdése az lehet Németországban, hogy a javuló konjunktúra és csökkenő munkanélküliség miképp hat a bérszintekre. Az Európai Központi Bank (ECB) már egy ideje attól tart, hogy az egyre optimistább német munkavállalók túlzott bérkövetelésekkel állnak majd elő, ami az egész eurózónában inflációs gondokat okozhat. A német fogyasztói árak növekedési üteme márciusban 2,1 százalékos volt, azaz már így is az ECB célszáma fölött van, de amennyiben érezhetően nő az inflációs nyomás a tagországokban, az újabb érv lehet a frankfurti bankárok számára a kamatszint emelésére.
Kolozsi Pál