Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A határok nélküli Európa az utóbbi időben jelentősen megkönnyítette a csalók, sikkasztók és az uniós pénzalapokkal visszaélők helyzetét. A tagállami hatóságok előtt ugyanis továbbra is számos olyan akadály tornyosul, amely meggátolja az uniós pénzek védelmét a bűncselekményekkel szemben. Ilyen akadályt képez például az eljárásokra, a bűncselekményekre és a büntetésekre vonatkozó, tagállamonként eltérő szabályozás, ami hátráltatja a csalás elleni tagállamközi vizsgálatokat és a büntetőeljárásokat.
Ez ahhoz vezet, hogy néha a nemzeti hatóságok vádemelés nélkül lezárnak olyan ügyet, amelyet az unió csalás elleni hivatala, az OLAF kivizsgált és súlyosnak ítélt. Egy több tagállamot és harmadik országokat is érintő nagyszabású - 1,5 millió euró értékű - vámcsalás esetében például egyik érintett ország hatóságai sem indítottak eljárást. A nemzeti hatóságok egyébként 2000-től kezdve 647 OLAF-vizsgálatból 93 ügyet utasítottak el indoklás nélkül, 178-at pedig mérlegelést követően. Az uniós költségvetést érintő bűncselekmények esetében elítélt személyek aránya is széles sávban, 14-80 százalék között szóródik a tagállami statisztikák szerint.
\"Csak 2009-ben 280 millió euróval kapcsolatban merült fel a csalás gyanúja az uniós alapokat érintően. Ez az összeg a teljes EU-költségvetés kevesebb mint 0,2%-a. Az uniós közpénzekkel elkövetett bűncselekmény az uniós adófizetők ellen irányul. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően erősebb jogi eszközökkel léphetünk fel a határokon átnyúló csalással szemben\" - nyilatkozta Viviane Reding, az Európai Bizottság (EB) alelnöke. A szerződés ugyanis bővítette az unió lehetőségeit a csalás elleni küzdelemben, mivel felhatalmazta a büntetőjog területén jogszabályalkotásra is. A közeljövőben a bizottság egységesítené, egyértelműsítené több bűncselekmény - csalás, sikkasztás, hatáskörrel való visszaélés - meghatározását, másrészt erősebb jogosítványokat adna az az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és az Eurojustnak (az EU igazságügyi együttműködést szolgáló szerve) is.
Az EU-Szerződések hasznos lehetőségeket kínálnak az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez, például büntetőjogi minimumszabályok kialakítását (az EUMSZ 83. cikke), vizsgálati hatáskört az Eurojust számára (EUMSZ 85. cikk), valamint az Unió pénzügyi érdekeit károsító bűncselekmények elleni fellépés eszközeként európai ügyészség létrehozását (EUMSZ 86. cikk).
Megvizsgálják azt is, milyen módon alkalmazhatná az uniós pénzeszközök elleni csalás és az azokkal való visszaélés elleni közös szabályokat a szakosított Európai Ügyészség.
Az EU épp ezért erősítené a tagállami hatóságok között az információcserét, és a tervek között szerepel egy, a kölcsönös igazgatási segítségnyújtásra irányuló új javaslat is.
