Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt években mind gyakoribbá váltak a munkaügyi jogsértések a személy- és vagyonvédelmi ágazatban, olyannyira, hogy idén a munkaszerződés és bejelentés nélküli foglalkoztatás terén már megelőzte a korábbi éllovas építőipart is. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) az elmúlt két évben már kiemelt ágazatként ellenőrizte a szektort, és miután 2010 első félévében itt találták a feketemunkások harmadát, a nyáron átfogó célvizsgálatot rendeltek el. Ennek keretében fokozott figyelmet kaptak az építőipari, kereskedelmi, vendéglátó- és feldolgozóipari ágazatokban tevékenykedő vállalkozások telephelyei és munkavégzési helyei őrzésével megbízott munkaadók, de az ellenőrök sorra vették a bankszektor, az energiaipar, a telekommunikáció, az egészségügy és a közigazgatás épületeit vigyázó vállalkozásokat is.
A tapasztalatok kiábrándítóak. Az ellenőrzött 455 foglalkoztató és 2959 munkavállaló kétharmadánál állapítottak meg szabálytalanságot, és mivel a többi ágazathoz képest kirívóan magas volt a súlyos szabályszegések aránya, több mint 200 esetben szabtak ki munkaügyi bírságot. A probléma súlyát jelzi, hogy alig akadt együttműködő munkavállaló: a dolgozók "állásukat", netán zsebbe kapott fizetésüket féltve tudatosan, a munkaadók által kitanítva leplezik a jogsértéseket.
A 4-5 lépcsős alvállalkozói láncolatok kapcsolatainak felderítése hosszadalmas és nehézkes, a lánc végén álló cégeket pedig sokszor eleve bukásra alapítják, a tényleges munkát végzőket pedig vagy be sem jelentik, vagy bejelentik ugyan, de nem fizetik utánuk a járulékokat. Akadt olyan, 2009 őszén alapított vállalkozás, amelyet alig egy év alatt négyszer is megbírságolt az OMMF munkaügyi jogsértések miatt, azonban sem a foglalkoztatói gyakorlatán nem változtatott, sem a bírságokat nem fizette be - vagyis a tulajdonosnak soha nem is állt szándékában a jogszerű foglalkoztatás, sem a közteherfizetés.
A most a felügyelők látókörébe került munkaadók többnyire munkaszerződéssel, de bejelentés nélkül foglalkoztatták a dolgozókat. Megtalálták a módját az alkalmi munkavállalói könyves visszaélések folytatásának is a kiskönyv megszüntetése után. Legtöbbször részmunkaidőre veszik fel a vagyonőröket, azonban a munkaidő-nyilvántartással való trükközés révén sokszor teljes munkaidőben foglalkoztatják a dolgozókat. A felügyelők többször is találtak olyan részmunkaidős munkavállalót, aki szerződés szerint ugyan heti 20 órát dolgozik, valójában azonban 24/48 órás munkarendben dolgozott, és így havi több mint 200 munkaórát volt a munkahelyén. Mivel ez mindkét fél számára előnyös, nehéz felderíteni az adó- és járulékfizetési kötelezettségek megszegését.
A munkaidő-nyilvántartás hiányos vezetése vagy meghamisítása szintén a leggyakoribb jogsértések közé tartozik, ahogyan az is, hogy a munkáltatók készenléti vagy részben készenléti munkakörnek nyilvánítanak olyan munkaköröket is, ami valójában nem az. A 24/48 órás munkarendben dolgozóknak a 24 órás szolgálat során elvileg ugyan volna lehetősége pihenésre, sokszor azonban folyamatosan dolgozniuk, járőrözniük, kamerát figyelniük kell, ezért nem is lehetne velük ilyen szerződést kötni. Az is gyakori jogsértés, hogy a fegyveres őröknél a jogszabályi előírások ellenére nem számítják bele a munkaidőbe a fegyverfelvétel, illetve -leadás idejét, ezért nem is rögzítik azt a munkaidő-nyilvántartásban. A munkaidőkeret alkalmazásáról is számos esetben felejtették el tájékoztatni a munkavállalókat.
Gyakori az OKJ-s képzettségű vagyonőrök esetében, hogy a munkaadók nagyvonalúan megfeledkeznek a garantált szakmai bérminimum létezéséről, ezért a minimálbért kapják meg a dolgozók. A túlóra, éjszakai munka vagy az ünnepnapokra járó pótlékok kifizetése, de sokszor a szabadság kiadása is a mellőzött jogszabályi előírások közé tartozik, ahogyan a részletes, írásos bérjegyzék kiadása is. A felügyelők egy logisztikai központ ellenőrzése során például találtak két olyan dolgozót, akik egymást váltva, 24 órás munkarendben havi 330 órát teljesítettek, de egyetlen műszakpótlékot sem fizetett számukra a munkáltatójuk, bérükről írásos elszámolást nem kaptak. A célvizsgálat során gyakorta találkoztak olyan munkavállalóval a felügyelők, aki évek óta nem volt szabadságon. Az is számos esetben fordul elő, hogy a lánc végén lévő alvállalkozó tulajdonképp maga a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező munkavállaló, ám a részére kifizetett összeg kevesebb, mint amiből fedezhetné a fizetése mellett a járulékait is.
A legtöbb jogsértő munkaadó a közép-magyarországi régióban volt, a legkevesebb a dél-dunántúli és az észak-magyarországi régióban. A legtöbb jogsértéssel érintett munkavállalót pedig az észak-alföldi régióban találták a felügyelők, minden bizonnyal azért, mert a kevesebb munkalehetőség miatt az embereknek aligha van más választásuk, mint tűrni. A felügyelők tapasztalatai szerint a munkavállalók itt kevésbé ismerik a jogszabályokban garantált jogaikat, ezért sokszor nincsenek is tudatában, hogy már eleve jogsértő szerződést íratnak alá velük.
Mindezt továbbgondolva helyenként felvetődik a megbízók felelőssége is. A szabálytalanul foglalkoztatott munkavállalók 60 százalékát például az egészen sajátos vagyonvédelmi helyzetet kialakító kereskedelemben találták a felügyelők. Itt a leggyakoribb, hogy a fővállalkozó biztosítja a munkaruhát és egyéb munkaeszközöket is, miközben a dolgozókat valóban alkalmazó alvállalkozók rendszeresen cserélődnek, míg végül az ugyanazon a helyen, ugyanolyan munkabeosztás mellett dolgozó vagyonőrök meg se tudják mondani, ki az aktuális foglalkoztatójuk. Az alvállalkozók gyakori cserélődése miatt számos esetben fordul elő, hogy a munkavállalók nem kapják meg a munkaviszony megszűnésekor kötelezőn kiadandó igazolásokat.
