Ismét Budapesten koncertezik a dzsesszvilág egyik kiváló alakja, a tízszeres Grammy-díjas Bobby McFerrin: május 16-án a Syma csarnokban lép fel. A koncertet Maloschik Róbert, a Bartók Rádió megszállottan minőséghívő dzsessz-szerkesztője szervezi. Egy ilyen kaliberű sztár estjének megrendezése mintegy 15 millió forintot kóstál.
McFerrin legutóbb két évvel ezelőtt lépett fel Magyarországon, a Kongresszusi Központban. Akkor szinte felrobbant a nézőtér a lábdobogásos tapsorkántól, de ha úgy kívánta, akkor a csendtől is. Ez a vékony, 57 éves, rasztahajú, fekete férfi maga is egy különlegesen finom, csodásan érzékeny hangszer. Négyoktávos hangja énektechnikájával egyedülálló, kezei abszolút uralják a zongorát, ha pedig átélten vezényel, akkor az emberek alkotta zenekart. (Olyan derű árad a lényéből, hogy gyógyhatású készítményként kellene forgalmazni Magyarországon.) Amikor úgy hozza a kedve, a mellkasát is ütemre döngeti, húsz évvel ezelőtt pedig azt is kitalálta és tökéletesítette, hogy a levegővételét zenévé alakítsa: így se veszítsen időt a drága énekléstől.
McFerrin kvalitásai már kisgyerek korában megnyilvánultak, New Yorkból Kaliforniába költözött szüleivel, és ott kezdett zenét tanulni: csellózni, klarinétozni és zongorázni. Pályája töretlennek mondható. Semmi sem idegen számára a hangjegyek, improvizációk világából, legyen az dzsessz, a capella, scat (kamu szótagos éneklés), gospel, világzene vagy klasszikus muzsika. Első kirobbanó sikerét egy Tom Cruise-film betétdalával érte el, azzal a bizonyos 1988-as Don’t worry, be happy!-vel.
McFerrin javaslatára a nézők-hallgatók is vele énekelhetnek a színpadon: 102-en jelentkeztek a szervezők felhívására, közülük már ötven embert kisorsoltak, tíz szerencsést egy zenetanárokból álló zsűri választ ki, hogy végül közülük már maga az énekes döntsön arról a két személyről, akik a koncerten vele énekelhetik az előre kiválasztott dalt.
Szász Judit