A Belváros szívében lévő Budapest Galéria a Francia Intézettel közösen a második világháborút követő ötven év francia plakátjaiból rendezett kiállítást. A művészi színvonalon elkészített plakátok először Franciaországban jelentek meg a XIX. század végén. Köszönhető ez Toulouse-Lautrec mulatóreklámjainak – például kedvenceiről, a Moulin Rouge táncosnőiről, La Goulue-ről és Jane Avrilról készített plakátjainak –, Jules Chéret-nek, aki ontotta magából a csábító lánykaképeket, vagy a cseh Mucha Sarah Bernard színésznőt népszerűsítő rajzainak. Így aztán ez a fajta pénzkereset követendő példa lett, nem megvetett foglalkozás, és ez azóta is így van arrafelé.
Az első világháborút követő nagyok – Carlu, Cassandre, Colin – után a második világégés nemzedéke is megmutathatta a lassan feléledő országnak, hogy mi a szerepe művészetüknek a mindennapokban. Nem kevesebb, mint hogy humort, reményt, ötleteket és információkat vigyenek a megtépázott napokba, fellendítve a gazdaságot, élénkítve a kereskedelmet. Ilyen volt az a tehénfigura is, ami szappant hirdetett 1949-ben. Megalkotója, Raymond Savignac a tréfa révén gyakorolt hatást az emberekre; ebből az időből való egy másik, becsípett – négyfelé rúgó – zebrája is, amely Cinzano italt népszerűsít. Az ötvenes évek laza, könnyeden papírra vetett témái még a hatvanasok elején is érvényben voltak. Erre példa a Gitanes cigaretta – szinte nemzeti szimbólumuk – plakátja: Hervén Morvan egy elszánt torreádort ábrázol, akinek karjai vad mozdulatával együtt lebben spanyolos inge és zsabója, ami fehér cigarettahasábból áll.
Az 1968-as diáktiltakozásból kifakadt forradalom már egy másik képzőművészeti irányzat megizmosodását hozza. A politikai plakát durván leegyszerűsítő, alapszínekre – fekete, fehér, vörös – redukált világában csak a küzdelemről szól minden: nemet mondanak a rendőrségre, De Gaulle tábornokra és minden avíttra. Folyton akciókra buzdítanak a tömören megfestett betűk. Az akkor felnövő rajzos generáció ettől kezdve a korszak hippikultúráját is beemeli szimbólumrendszerébe. Környezetvédő, békeharcos, emberjogi szempontok érvényesülnek az alkotásokban. Az Atelier Populaire csoport tagjai harci eszközként használták a ceruzát, festéket. Az 1970-ben alakult Gropus csoport tíz évig tevékenykedett, erősen botrányra fokuszálva: egy fenékből kacskaringózó virággal hívták fel a figyelmet például egy ökológiai vásárra.
Szász Judit