Soha nem látott biztonsági ajtókon egyszerre öt-hat embert engednek csak be a 19 Celsius-fokosra hűtött, tompított fényű, hajópadlósra dizájnolt termekbe. Sok az érdeklődő, de még többet vár a Szépművészeti Múzeum Van Gogh-kiállítására: minden eddigi magyarországi látogatottsági rekordot megdöntve, több mint félmillió nézőre számítanak március huszadikáig.
A bécsi 1903-as Van Gogh-bemutató óta ez a legteljesebb Közép-Európában. Itt vannak a holland zseni eddig csak hallomásból ismert képei közül az arles-i kávéház tulajdonosnőjéről készültek, a vörösesszőke festő pipázó önarcképe, és több, csodálatos provence-i fényszínözönben festett képe mezőkről, olajfákról, kertről és házról. Azokban a termekben árad is a világosság, holott csekély fényben, kitárt triptichon-szerűen mutatják be mindegyik munkáját. A vásznai szinte sugározzák magukból tehetségének és alkotni akarásának energiáját. Azt, ami vonal- és festékkezelésében is megnyilvánul, ami bombaként szétrobbantotta az egységes foltokat pálcikákká, sűrű ecsetnyomokká, pöttyökké. Lelki élete romokban hevert már ott a szép francia vidéken, de képei mégis több életörömöt és habzsoló vágyat árasztanak, mint a hazájában készült – sötét tónusú, szomorú és szegénységet bemutató – képei. Ezek termei szintén sötétek és nyomott hangulatúak. Láthatók még elődeinek munkái Rembrandtól Delacroix-ig, és kedves japán metszetei is, amelyek mind hozzáadtak zsenialitásához valami komoly értéket. Mivel szomjazott a tudásra, lelkesen tanult mindent: festeni a nagyoktól, odafigyelni az életre a kisemberektől. Legjobb barátja a falusi postás volt, ezért Marcelle-t, a levélkihordó Roulin csecsemőlányát édes elmélyültséggel örökítette meg. Amennyi friss rácsodálkozást odafestett a baba arcára, annyi letaglózó bánatot szerelme, a prostituált Sien vonásaira. Megörökítette lelki támaszát, doktor Gachet-t is.
A legfontosabb számára az őt mindig segítő, négy évvel fiatalabb fivére, Theo volt, a neki címzett leveleiből sok idézet olvasható a falakon. Akkoriban csak a műkereskedő Theo tudta, hogy milyen kivételes tehetség is a bátyja. A félfülű, aki varázsos kék íriszeket, gesztenyevirágú ágakat, mezőkön őrt álló évszázados olajfákat festett nem szűnő lelkesedéssel, de aki az idegbajban, az abszintőrületben kezelhetetlenné vált. Az arles-i mezőn saját rémei ellen fordította a revolverét, de a szívét lőtte át vele. Szerencsénkre annyira munkamániás volt, hogy 37 éve utolsó harmadában mindent megalkotott.
Szász Judit