A 2004 áprilisában megnyílt Andrássy úti Kogart-ház most először ad otthont első emeleti termeiben olyan nagyszabású tárlatnak, amely a nemzetközi érdeklődés felkeltését is szolgálja. A vándorkiállítás anyaga – amely Párma, Pozsony, Besztercebánya után Pestre érkezett, majd Pécs és Belgrád következik – a saint-étienne-i Modern Művészetek Múzeumának féltett kincseiből ad válogatást január ötödikéig. A képeket a megnyitón a francia múzeumot 2003 óta igazgató Hegyi Loránd művészettörténész mutatta be, aki egyben a Kogart-alapítvány kuratóriumának tagja is. (A százötven éves saint-étienne-i múzeum ma Franciaország második legjelentősebb modern és kortárs gyűjteményét mondhatja magáénak. A hagyomány most Hegyi Loránd igazgatása alatt még inkább a jelenkori alkotások gyűjtésére kötelezi az intézményt. A 15 ezer darabos gyűjteményt egy hatezres design-kollekció is kiegészíti, amelyhez kapcsolódóan kétévente design-biennálét is rendeznek.)
A képek közül elsősorban a gyönyörű, íriszkék és fehér Andy Warhol-önarcképet, Fernand Leger dús idomú, sötétvörös-fekete nőtrióját, George és Gilbert angol alkotópáros hatalmas fénykép és szövegalapú művét említhetjük mint a legizgalmasabb látványt. Három korszakot ölel fel a kiállítás: az elsőben az 1910–30-as évek posztkubista, szürrealista-közeli művei közül az említett Legeren kívül Tanguy – Dalít idéző – folyós figurái, Schwitters kollázsai, Picabia dadaista festménye szerepel. A következő rész a világháborút követő látásmódot tükrözi: az informel, azaz a lírai absztrakció érhető tetten többek között Hans Hartung 1949-ben készített alkotásában, megjelenik az akkoron divatossá váló „automatikus írás” Masson alkalmazásában vagy Dubuffet energiát sugárzó műveiben. Ebbe a korszakba tartozik még a hatvanas években kialakult, a tömegkultúra tárgyait és a hírességkultuszt használó pop-art is. Emblematikus figurája, a szlovák származású, amerikai Andy Warhol Hegyi szerint imádta is ezt a konzumált mennyországot – nemhiába az övé a leghíresebb Marylin Monroe-portrésorozat –, de ugyanakkor magába forduló, szemérmes, elefántcsonttoronyba kívánkozó művész volt. A harmadik részben a posztmoderneket – a festészet Dolce & Gabbanája – a harminc éve együtt alkotó Gilbert &George képviseli Boltanskyval, aki a legismertebb francia kortárs művész. Ő számos fotót gyűjtött kisemberek kiselejtezett albumaiból és kidobott emlékeiből, így állítva össze egy magánmitológiát. Hegyi úgy látja, hogy velük eljött az intimitás, az egyéni sorskövetés ideje a művészetben.
Szász Judit