Kapzsiság, őrület, mentális betegségek és ütköző érdekrendszerek – természetesen egy újabb Philip K. Dick-könyvről van szó, amely nemrégiben jelent meg az Agave kiadó sorozatában. Az Időugrás a Marson (eredeti címe: Martian Time-Slip) már a tizedik kötet magyarul ebben a sorban. A könyv első része igazi, hamisítatlan hatvanas évekbeli sci-fi, majd látásmódja fokozatosan Dick-szerűvé válik. A sztori röviden: a Marson vagyunk 1994-ben – a regény 1964-es születése alapján tehát a jövőben –, a bolygót az ENSZ lakhatóvá tette, és most telepesek próbálnak meg értékes földterületekhez jutni rajta, mi más, mint a meggazdagodás reményében. Egy fogyatékos gyerekek számára létesített táborban éli – a jelen valóságától teljesen elszigetelve – mindennapjait a bolygón a kis (tízéves) Manfred Steiner, aki az orvosok szerint aszinkronban van az idővel. Ha pedig valaki e képességét továbbfejlesztve, a megfelelő eszközökkel képessé tudná tenni a fiút arra, hogy a jövőbe lásson, akkor rengeteg pénzhez és óriási lehetőséghez jutna.
Igazi Dick-műről van szó, amely az író legjobb szokásainak megfelelően csapong a képzelt és a valós időkben – és a szerzőt éppen ezért szeretjük. Bár talán nem a legeredetibb és legjobb könyv, amelyet tőle olvashatunk, de az erőteljes skizofrénia-szál mindenképpen különlegessé teszi. A fordító, Pék Zoltán korrekt és fogyasztható magyar verziót tálal elénk.
