Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A csupán három esztendeje alakult Agave Kiadó, amely eddig leginkább a magyarországi piacon kiváló minőségűnek számító borítóiról és a Philip K. Dick-sorozatáról volt ismert, nagy fába vágta a fejszéjét: a mai olvasók számára csaknem ismeretlen, harmincas évekbeli magyar sikerszerzők könyveit jelenteti meg újra. A kiadó választása elsőként Földes Jolán és Körmendi Ferenc egy-egy kötetére esett. Mindkét írás nyert egy-egy nemzetközi regénypályázaton, majd pedig – tucatnál is több nyelvre lefordítva – aratott mai szemmel elképzelhetetlenül nagy sikert. Körmendi 1932-ben kiadott A budapesti kaland című regénye 25 nyelven jelent meg, míg Földestől A halászó macska uccája 18 nyelven, és egyetlen év alatt több mint egymillió példányt kelt el belőle.
Földes Jolánnak 1936-ban a londoni Pinker irodalmi ügynökség pályázata, amelyen 12 ország írói vettek részt, nagyon sok pénzzel is járt – négyezer fonttal, többel, mint amennyi a Nobel-díjért járt –, és meghozta számára a világsikert. A második világháború után azonban gyorsan elfelejtették Földest, évtizedekig nem adták ki a műveit, mára pedig teljesen kikopott a köztudatból.
A halászó macska uccája egy Párizsba emigrált magyar munkáscsalád történetét meséli el. Az írónő a könyv megírásakor sokat merített a saját tapasztalataiból is, mivel a húszas évei elején maga is párizsi emigrációban élt. Az egész mű az emigráns lét életérzését próbálja meg ábrázolni, az állandó lebegést az otthon (vagy az annak gondolt hely) és egy idegen világ között. Mondanivalója a mai olvasó számára is érvényes lehet, már csak ezért is hatásos újra kézbe venni. Hiszen akár vannak európai határok, akár nincsenek, idegen országban élni és letelepedni továbbra is sok problémát okoz.
A névadó kicsiny kis utcácska (Rue du Chat Qui Péche) Párizsban a Szajnára fut ki, a túlparton pedig a Cité és a Notre Dame látható, a regény szerint legfeljebb 30 méter hosszú és két lépés széles – a turisták a mai napig a város legkisebb utcájaként csodálják. Arrafelé lakik a világ mindenféle hontalan menekültje: akad ott spanyol anarchista, orosz bankár, litván tanár, görög kereskedő és olasz politikus, ki bérelt lakásban, ki szállodában. Közéjük sodródik a magyar munkáscsalád is, amelynek tagjai szorgalmasak és megpróbálnak együtt maradni. A gyerekek francia iskolába járnak, az élet pedig egyszerű és dolgos volna, csakhogy – ne feledjük, a húszas-harmincas években vagyunk – időről időre közbeszól a nagyvilág meg a politika. Az olvasónak néha-néha eszébe juthat a hasonlóan évtizedeket átívelő Rozsdatemető Hábetler családja. A magyarországi családtörténethez hasonlóan ebben is végigkövethetjük, hogyan alakul egy magyar család élete Franciaországban, egy meglehetősen változó korban.
