Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A biztonsági őrök – akik valójában tömegbiztosítási önkéntesek – a színpadok előtt felállított kordonok között sétálva, mosolyogva, barátságosan vizet osztogatnak a közönség tagjainak. A kontinentális Európa legjelentősebb zenei fesztiválján, a dán Roskildén ez teljesen megszokott jelenet; ha mindezt elképzeljük egy pillanatra a Sziget nagyszínpada előtt, máris egy lépéssel közelebb vagyunk annak megértéséhez, hogy a programkínálaton kívül milyen változtatásokkal kerülhetne közelebb a Sziget-fesztivál ahhoz a képhez, amilyennek látni (és láttatni) szeretné magát.
Az idei fesztiválon a múlt és a jövő zenei világának élvonala egyaránt képviseltette magát. A Budapesten is bizonyított Guns ’N Roses koncertje például megmutatta, hogy a nálunk megkockáztatott háromórás késés nem Kelet-Európa lekezelésének, hanem Axl Rose hozzáállásának az eredménye. A műsor persze nem volt rossz, csak Axlnek valószínűleg elfelejtettek szólni, hogy utoljára több mint tíz éve volt ő a világ első számú rocksztárja, mert láthatólag még mindig ebben a tudatban él. Az ellenpélda Morrissey, minden idők egyik legnagyobb popegyüttesének, a The Smithsnek az egykori énekese, aki szólóban is gyártja a jobbnál jobb, frissebbnél frissebb hangzású anyagait. A koncert főleg az utóbbi két lemez (a You Are The Quarry és a Ringleader of the Tormentors) számai köré épült, amikor pedig a ráadásban elhangzott a How Soon is Now? című Smiths-dal 1986-ból – elnézést az állandó magasztalásért, de tényleg minden idők egyik legnagyobb popdala –, az nem kínos múltba révedésnek hatott, hanem klasszikus „hab a tortán” akciónak.
Egyelőre nem tudni, hasonló történelmi távlat vagy néhány éven belül a süllyesztő vár napjaink legdivatosabb indie együtteseire, mindenesetre két legjelesebb képviselőjük is fellépett a fesztiválon – teljesen ellentétes eredménnyel. A The Strokes, amely Is This It című albumával lényegében elindította a garázsrock-forradalmat 2001-ben, hibátlan koncertet produkált: a kvartett feszes ritmusban, felesleges allűrök nélkül játszotta le 2-3 perces, táncolható számait (a Hard to Explaint, Reptiliat vagy az idei sláger Juiceboxot), a közönség nagy örömére. A rögtön utánuk következő Franz Ferdinandot ezzel szemben mintha kicserélték volna a tavalyi szigeti fellépése óta, rá sem lehetett ismerni a szimpatikus, sallangmentesen játszó zenekarra. Saját dalaiknak adtak csattanós pofont a különféle kiállásokkal, szólókkal és egyéb, a műfajtól teljesen idegen elemekkel. Ami egy dzsessz- vagy experimentális rockkoncert lényegét adja, az szinte élvezhetetlenné tud tenni egy önfeledt szórakozásra épülő popbulit.
Az experimentális zene hívei ugyanakkor éppen hogy el voltak kényeztetve. A könnyű- és komolyzene határán egyensúlyozó izlandi Sigur Rós – többek között az Édes vízi élet című film betétdalainak szerzői, illetve Chris Martin Coldplay-vezér bevallottan kedvenc zenekara – katartikus állapotba juttatta a közönséget 8-10 perces, folyamszerű, rendszerint nagyzenekari hangorgiába torkolló szerzeményeivel. Az amerikai Tool – a stúdiólemezeken megszokottakhoz híven – az emberi lélek sötét oldalán tett kirándulást, mindössze egy gitár, egy basszusgitár, egy dob, némi vizuális aláfestés és Maynard James Keenan énekes utánozhatatlan hangjának segítségével. A független zenei színtér egyik legfüggetlenebb zenekara, az Animal Collective pedig valami olyasmit produkált egy eldugott kisszínpadon, amire sok-sok év múlva is csak keresni fogjuk a jelzőt – mintha legalábbis a Beach Boys és az AE Bizottság játszott volna egyszerre, a szokásosnál is sokkal több tudatmódosító szer hatása alatt. (A szaksajtó persze tudja a helyes kifejezést: pszichedelikus folknak nevezik az együttes zenéjét, ezzel viszont nehéz mit kezdeni.)
Fellépett továbbá Kanye West hiphop-művész, aki jelenleg valahol a gigasztár felett van egy kategóriával az Egyesült Államokban, a Time magazin szerint pedig a világ 100 legbefolyásosabb emberének az egyike. Ha maga a zene nem tűnt is a fesztivál csúcspontjának, az MTV-stílusú felhajtás tényleg lenyűgöző volt: a színpadon hegedűsök, vonósnégyesek, kórusok, dj-k és vendégvokalisták váltogatták egymást.
