Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Valamikor, valahol a távoli és hideg Kanadában két jóravaló fiatal, Kevin Drew és Brendan Canning elhatározta, hogy zenésznek áll. Úton-útfélen, mint a népmesékben, újabb és újabb barátok csatlakoztak hozzájuk, mígnem azon kapták magukat, hogy tizenhét (!) tagúra bővült, Broken Social Scene (BSS) névre keresztelt kollektívájuk a független zenei világ élvonalába küzdötte fel magát. Első jelentősebb sikerüket You Forgot It In People című lemezükkel aratták 2002-ben; legújabb albumuk, a Broken Social Scene (Arts & Crafts, 2005) pedig végleg bebizonyította, hogy nem egynyári vándorcirkuszt produkált az északi pop-bigband.
Ahogy a modern mesékben lenni szokott, a BSS esetében sem a spanyolviasz feltalálása hozta el az üdvösséget. Nincsen szó világrengető zenei innovációról, esetleg stílusteremtésről – sikerük titka „mindössze” annyi, hogy elképesztően jó számokat írnak. Szemrebbenés nélkül kombinálják az alteros minimalizmust a lehető legteátrálisabb, érzelem-túlcsordulásos trombita- és egyéb fúvóshangszer-orgiákkal, és mindezt teljesen őszintén – zenéjük akár egy hideg színekkel festett, mégis melegséget sugárzó tájkép!
Új albumuk 14 tételéből legfeljebb ha kettő-három, amely a kelleténél unalmasabbra sikeredett, a többi a szerelem az első hallásra kategóriába tartozik. Az Ibi Dreams of Pavement nagyzenekari tetőpontja, a 7/4 Shoreline utcabáli trombitadallama vagy a Windsurfing Nation (címéhez illő) óceánparti lazulása mind-mind elsőrangú popínyencség, meghallgatásuk egész napra elegendő boldogságadagot garantál.
Nem lehet ugyanakkor szó nélkül elmenni amellett, hogy a kanadai független zenei közösség folyamatosan termeli ki a jobbnál jobb együtteseket. Foghatjuk ezt persze a mérhetetlen jólétre meg az idilli körülményekre, de lehetetlen nem észrevenni, hogy az északiak bizony tudnak valamit (amire a hasonló színvonalon teljesítő skandináv színtér csak ráérősít). Ott van mindjárt a BSS pályaívéhez kísértetiesen hasonló utat bejáró – a semmiből előbukkanva sajtó-, majd közönségkedvenccé vált – montreali Arcade Fire, amelynek zenéjét többek között a U2 használta bevonulásához a tavalyi turnéja során. A mainstreammel való kacérkodással azért nem árt vigyázni, a független zene kristálytiszta hegyi patakjából ugyanis szívesen falatoznak a nagykiadók éhes grizzly medvéi. Ezt alighanem Kanadában tudják a legjobban.
