Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizonyos műfajoknak határozottan jól áll a home-made báj, vagyis ha lelkes amatőrök minimális felszereléssel otthonukban adják elő, illetve rögzítik dalaikat. Nincs is igazibb rockzene a garázsban felvett karcos gitárpengetésnél! Más műfajoknál viszont létfontosságú a profizmus, a centire kiszámítottság és a sterilitás – az iparilag előállított műanyag popzene pontosan ilyen műfaj. Egy egész szakma épült arra, hogy körzővel és vonalzóval addig igazítsák a melódiákat (amelyeket szigorúan profi szakemberek által kiválasztott fiúk/lányok énekelnek), amíg a kocsiban rádiót hallgató és közben néhány percnyi önfeledt boldogságra – de ennél semmi többre nem – vágyó közönség hangulatfrekvenciáját teljes mértékben sikerül belőni. Az ínyencebb zeneszerető publikum persze legtöbbször felhúzott orral fordul el a gumipoptól, azonban a közelmúltban egy angol lánycsapat miatt ideiglenesen zárójelbe került ez az ellenérzés.
Mint a mesében, és pont úgy, mint Magyarországon, hétről hétre megmérettetve egy tehetségkutató műsorban tűnt fel és futott be a Girls Aloud együttes Nagy-Britanniában: 2002-ben a Popstars – The Rivals című show hozta össze Nadine Coyle, Cheryl Tweedy, Sarah Harding, Nicola Roberts és Kimberley Walsh ötösét, akiket ezután felkarolt a Xenomania zenei ezermestergárda, és egyből a szigetország toplistáinak élén találták magukat. A világszintű befutás ugyan még nem jött össze, az események azonban váratlan fordulatot vettek: a zenekedvelő közönség legváltozatosabb rétegei vállalták fel a Girls Aloudot. Műanyag zenéjük ugyanis az okos popzene ideáltípusa, ahol valóban a helyén van minden részlet – talán ezért nem váltak (eddig) az új generáció Spice Girlsévé.
Karrierjük eddigi megkoronázásaként a közelmúltben Chemistry (Universal Music) címmel megjelent a harmadik albumuk, olyan popcsodákkal mint a Biology, a Models vagy a Wild Horses, amelyek már Magyarországon sem teljesen ismeretlenek. Kerültek ugyan fásult sablonszámok is a korongra – ezek főleg a lassú, romantikus balladák –, de a Girls Aloud ezzel együtt is a popcornrajongók és a kényes ízlésű zenebolondok közötti híd egyik legfontosabb tartóoszlopa marad.
