Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mitől lesz egy törékeny, modellalkatú lány nagyon-nagyon Kemény a filmvásznon? – Adjunk a szájába cigarettát, szinte ne legyen olyan jelenet, amikor nem lóg a szája szélén. Beszéljen csúnyán, repkedjen a sok madörfaker. Legyen harcművész, vagy legalább tudjon nuncsakuzni, azt rövidebb megtanulni. Profi legyen, úgymond ne legyenek (látszódjanak) az érzelmei. Legyen tetkója, mégpedig sok, a megfelelő helyeken. És főleg, járjon ótvar cuccokban!
Hiába minden próbálkozás, Keira Knightley-n semmi sem segített: annyira lett tökös lány a Domino címszereplőjeként, mint Winona Ryder az Ártatlanság korában. Ha már úgyis kedvenc bolti szarkánk volt a példakép – annyira hasonlítanak –, legalább az Alient vették volna alapul.
De vannak itt más problémák is. A világhálón fellelhető filmes adatbázisok szerint Tony Scott rendező Dominója legalább az ötödik, de inkább a tizenegyedik ezzel a címmel. Ha a név kötelez, megnyugodhatunk: maga a mozi is épp annyira frappáns, mint a címe. Stílusos akar lenni mindenáron, és ez teszi kapásból tökéletesen stílustalanná: összehordanak itt hetet-havat, modernkedő inzertezést, klikkelésre legördülő életutakat, kaszinót, valóságsót, maffiózót, beteg gyereket, fejvadászt és sivatagi patkányokat. Ennyi lövés, újraéledés és fröcskölő vér egy normál méretű Vészhelyzet-szériára is elég lenne. Sajnos, ez bő két óra alatt csak értelmezhetetlen mennyiségű információtömeget eredményez – meglepődnék, ha valaki a végső összefoglalás hiányában egy papírral és egy ceruzával rekonstruálni tudná a teljes cselekménysort.
Amennyiben amerikai lennék, biztos értékelném a sok cameo megjelenést, a műmájer Jerry Springert az álverekedős műsorával vagy a két bájgúnárt a Beverly Hills 90210-ből. Ha már mindenképpen egy kemény lányt akartak volna, aki ráadásul szerepelt az említett kultikus tinisorozatban is, igazán előáshatták volna Shannen Dohertyt, ő legalábbis már sokszor bizonyította, hogy nem tréfál.
