Sajátos műfajba sorolható Gál Róbertnek – a NAPI Gazdaság kiadója egyik szerkesztőjének – Fényes Szabolcsról írott könyve: egyfajta dokumentumtörténetről van szó, amelyben a „főhős” életútjának nyomon követése közben megismerhetjük a korszakokat is, amelyekben alkotott. Mentorainak, barátainak, kortársainak bemutatásával kitekintést kapunk az egymást követő zenész-, szövegíró- és színészgenerációk életéről, munkájáról, kapcsolatairól és az úgynevezett könnyű műfaj több fontos ága, a magyar operett, zenés színház, illetve filmzene XX. századi történetéről is. A Fényes Szabolcs körül pezsgő életből, történetekből fogalmat alkothatunk arról, hogyan jött létre sok minden, amit ma már a modern magyar kultúrtörténet részének tekintünk.
Persze ettől a nagy titok, az „alkotás folyamata” még megfejtetlen marad, de hát éppen ez a könyv lényege: ahogy megismerjük egy zeneszerző élettörténetét és munkáit, mintegy kontúrját kapjuk egyszeri és megismételhetetlen, sajátos zsenialitásának. Nem látjuk, hanem a körülményeket ismerve és persze a muzsikát hallgatva érezzük, hogy abban benne van az „ihlet”. Így vall erről a szerző:
„Fényes Szabolcs a könnyűzene valamennyi műfajában maradandót alkotott: írt klasszikus operettmuzsikát, musicalt, filmzenét, táncdalt, sanzont. Slágereinek se szeri, se száma. Tudom, giccses, de igaz: ez a szerelem muzsikája. Mégis bizonytalan vagyok: nem tudtam megfejteni a sokszínűség titkát. Az örökösök jóvoltából elolvastam több száz vele és róla készült interjút, kritikát, neki írott és tőle származó levelet. Átnéztem a kortársak, a barátok visszaemlékezéseit. Filmrendezőkkel, muzsikusokkal beszélgettem – megidéztem a történelmet. Mégis hiányérzetem van.”
Némi magyarázattal szolgálhat Fényes tehetségére a származása: apja dalköltő volt, egyik nagynénje operettprimadonna, a másik hegedűművész. Így a muzsika gyerekkorától természetes része volt az életének. A könyv szerzője elmond egy sztorit, miszerint Fényes Szabolcs gyakran játszott apjával egy olyan játékot, amelyben a papa témákat, versrészleteket dobott fel és neki a zongoránál akkordokba kellett foglalnia a hangulatot.
Igen-igen, mondhatnánk, szép dolog a körülmények aprólékos felderítése, bemutatása, de hogyan születik a zene, mi az ihlet? Hiába keressük a választ. Egy dallamot nem lehet kitalálni. Azt vagy „meghallja magától” a zeneszerző, vagy nem, s ez ugyanúgy igaz a táncdalslágerekre, mint a film-, operett- vagy musical-betétdalokra. Mégis mindaz, ami megtudható erről, az az élet- és kortörténet, amelyben az örökzöld alkotások születnek, megtalálható a Fényes életének epizódjait bemutató – Odavagyok magáért... Epizódok Fényes Szabolcs életéből című – könyvben.
