Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A zenei legendák munkásságát rendszerint elismeri az ember, de személyes élmények híján nem kap teljes képet róluk, hajlamos azt hinni, hogy csillagjuk már leáldozott. A szaxofonos Maceo Parker budapesti fellépése lehet az ellenpélda. Maceo ugyanis maga a funk. James Brown, George Clinton, Bootsy Collins és Sly Stone mellett ő is abba a zenészkörbe tartozik, amely megteremtette ezt a műfajt. Négyórás koncertjével nyitott 2003 áprilisában az A38 hajó, ahová november 22-én tér vissza, vélhetően hasonló produkcióval.
Parker az észak-karolinai Kingstonban született és nevelkedett. Első zenei inspirációját nagybátyjától kapta, bátyjához, Melvinhez hasonlóan. A dobos testvér 1964-ben váratlan állásajánlatot kapott James Browntól, aki szinte véletlenül látta őt játszani. A báty Maceót is beajánlotta a soul-keresztapához, és a rövid meghallgatás után elhangzottak az azóta szállóigévé vált szavak: „Maceo, te fújsz!” Ezután sok évig szaxofonozott James Brown zenekarában, ahol összetéveszthetetlen, recsegős stílusa alapvetően meghatározta a funkkirály zenei megszólalását. A hetvenes évektől aztán a stílus legnagyobb előadóinak társaságában fordult meg: megszámlálhatatlan Bootsy Collins-, Parliament Funkadelic-, George Clinton-felvétel őrzi játékát.
1990-ben szólókarrierbe kezdett, az igazi áttörést az 1992-es Life on Planet Groove hozta meg számára, amely rögtön a funkrajongók favoritjává vált egyedi stílusával. Ez Maceo szerint 2 százalék dzsessz, 98 százalék funky. A legfrissebb School’s In! korongja a kritikusok szerint az eddigi legjobb stúdióalbuma. A stílus sajátosságainak megfelelően Maceo igazán koncerten üt nagyot, a saját korosztályától a legfiatalabbakig egyaránt lázba hozza a közönségét.
