Hegedűs 2 László, aki a harminc évvel ezelőtt kirajzott, „szocialista művészet”-állóvizet felkavaró nemzedék immár 55 éves képviselője, most az Ernst Múzeum termeiben mutathatja be eddigi három évtizedes pályájának termését. A Szelekció című tárlat – az Ernst kortárs életműveket bemutató kiállítássorozatának legújabbjaként – november 23-ig látogatható. Hegedűs a vizuális művészet több területén tevékenykedik – Poézis című kisfilmjével díjat is nyert, legutóbb tavaly rendezett fotókiállítást –, és minden létező anyagot felhasznál gondolatai formába öntéséhez.
A kiállítás nem időrendben halad, bár az alkotások sorát az 1970-es évektől kezdik a szervezők bemutatni – Hegedűs 2 akkor még elmosódott, század eleji női arcot raszteresített, tünékennyé és kortalanná merevítve a pillantást –, a gondolatok és a felhasznált anyagok köré tematizálták a látnivalót, hiszen a művész kedvenc formája, a kerek (pöttyök, foltok, gombok) önmagába visszatérő alakzata szerint fejleszti és fejezi ki világlátását. Így működik tehetsége is, mindig visszanyúl hajdani témáihoz: felidézi, újrahangszereli és átdolgozza azokat, de átlépni és eldobni nem tudja és nem is akarja.
A vadmadártoll – amelyik a végén fekete-fehér pöttyökkel díszített – fellelhető már a hetvenes évektől készített munkáin, akkor még szürkés festékmezőben, árván pihésedve. A tollakat kedvencei, a pöttyökkel teliszórt kutyák viselik farok, fejbóbita, szárny gyanánt – keserű fintorként emlékeztetve a már valósággá lett géntechnológiai vadhajtásokra. Az ebek amúgy igen jól reprezentáltak Hegedűs 2 életművében: több dalmata, dog, pointer és néhány agár látható sárga háttér előtt – a pöttyök szinte lefolynak róluk. A festő-fotós-filmes másik kedvelt élőlénye a nő: a buja, húsos, 1900-as évek eleji gráciák szándékosan gyűrt, barnított, sejtelmesített sorozata újabb kori termés. A tűnődően erotikus hölgyek a festő „boldog békeévek” iránti nosztalgiáját is tükrözik.
Kedvenc kerek alakzata a gomb is. Családi fotográfiák meghittségét sugárzó képeken majd’ tíz éve ragasztgatta a különféle ing-, gatya- és egyéb színes gombok halmazát, néha ezekkel az arcokat is kiváltva. Férfiábrázolás mindössze kettő található a kiállított művek között, egy madaras úrfi és egy bamba, tokás matróz. Az utóbbiról sem hiányozhat a madár – a kép címe Nem repül a kismadár –, a matróz fején békésen üldögél egy gyönyörűen élethű rigócska. Sokszor különféle tárgyak is feldobják a vászon egysíkúságát, a Fax a tengerentúlról című képén az óceánhullámok a keret pereméhez „sodortak” egy valódi zöld üveget, más művein például cseresznyék ülnek a fapárkányon vagy egy kitömött hófehér galamb az adalék. Egyszerű és tisztán kivitelezett eszközeivel az egész XX. századot ide varázsolja, és láthatóan megkezdte a legújabb évezred feldolgozását is.
Szász Judit