Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„Miért gyűlölsz engem? – Azért, mert ronda vagy.” Az embereknek legtöbbször ennél nem is kell több: spontán csoportokba rendeződnek, a csoportokban megszilárdul a hierarchia, felül a szépek, vékonyak és erősek, alul a csúnyák, dagadtak és gyengék. A helyzetet némiképp bonyolítja, hogy a csúnyáknak, dagadtaknak és gyengéknek is megvan a maguk életstratégiája, s ez, bizony, sokszor bezavar.
Todd Solondz legújabb filmjének, a Palindromáknak a főhőse Aviva, ugyanaz a lány nyolc alakban, ugyanaz, még ha tízezrek is vannak belőle Egyesült Államok-szerte. Aviva csak egy dolgot szeretne: gyereket, gyerekeket, annyit, amennyit bír. És a sors kegyetlen fintoraként épp ez az egy, ami már soha nem lehet neki.
Aviva, akárcsak a szintén különös Dawn, az Isten hozott a babaházban című filmnek, Solondz első rendes terjesztést kapott nagyjátékfilmjének főszereplője, szökni akar a kertvárosi babaházból, amelynek logikája keresztezi saját „természetes” logikáját. Hogy a „természetesbe” mi fér még bele, azt nehéz eldönteni. Attól függ, elhisszük-e, hogy van szabad akarat, vagy nem lehet másképp, genetikailag kódolt robotokként kell leélnünk az életünket. Ha elfogadjuk ez utóbbit, Mark Wienernek, Dawn bátyjának és Aviva unokatestvérének érvelését, akkor mihez kezdjünk a pedofíliával, Solondz e fontos témájával? Vagy mihez kezdjünk Avivával, aki nem akar mást, csak gyereket, gyerekeket? Vagy ott van a bomlott elmékben megszülető kóla- és N’Sync-bázisú keresztény fundamentalizmus, a sok kis szökevény Lolita országszerte, csupa amerikai szépség.
Nézhetjük elölről vagy hátulról – mint egy palindromát (tükörszót), akár Aviva nevét, a 303-as vagy 11-es szoba számát –, ez a világ változatlan. Az evolúció, a szépek, vékonyak és erősek szempontjából talán nehezen érthető, de vannak, voltak és mindig is lesznek benne szellemi és fizikai fogyatékkal élők, betegesen elhízottak, beilleszkedési nehézségekkel küzdők, homoszexuálisok vagy egyszerűen csak olyanok, mint Aviva, aki csak gyereket akart, gyerekeket. Mintha Tesz-vesz városba néznénk be időről időre, Sim Citybe, egy monumentális babaházba, mindegy. A lényeg a látszat, hogy minden rendben megy, haladunk előre, de ez persze csak a nézőpontunktól függ. Lehet, hogy semmi nincsen rendben, nem haladunk sehová, fentről nem vigyáz senki ránk, saját tökéletlenségeink által gúzsba kötve élünk, és nem is tehetünk mindez ellen semmit.
Áll Dawn temetésén a felnőtté vált Mark Wiener – a kilenc év alatt felnőtté vált Matthew Faber játssza most is – és kérdi: miért kellett húgának az öngyilkosságba menekülnie?
És ott áll később vele szemben a babaházba való hazatérése alkalmából rendezett kerti partin Aviva, leszedálva, bizonytalanul. Kevésbé Isten, inkább Rosemary gyermeke.
