Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt évek mozifilmjei között akadt jó pár, amely első látszatra a gyerekeknek szólt, ám a vetítés közben kiderült – a meredek poénok, a trágár beszéd vagy az időnként horrorisztikus jelenetek miatt –, hogy inkább a felnőttek a célközönség. Ők viszont azzal voltak elfoglalva a filmnézés helyett, hogy befogják csemetéjük szemét, fülét vagy fellocsolják az ájulásból. Az új számítógépes animáció, a Madagaszkár azonban nem ilyen, a kicsik is megnézhetik és a szülők sem ásítozzák végig.
A gyártó DreamWorks szépen felzárkózott a nagy múltú Walt Disney mögé: a Shrek két része hatalmas sikert hozott, majd a kissé bugyutább Cápamese sem bukott meg, és most a Madagaszkárral bezsebelheti az ifjú nézők szimpátiáját is.
A történet kezdő helyszíne New York, a Central Park állatkertje. A rajzfilm alapkérdése, hogy mi történik a fogságban nevelkedett állatokkal, ha természetes – számukra idegen – környezetbe kerülnek? A hősök többsége ugyan jól érzi magát az állatkertben – a sztárolt oroszlán, a hipochonder zsiráf, az úszóbajnok víziló –, ám a zebra többre vágyik, őt elérte a modern kor betegsége, a „keressük meg önmagunkat”. Szökési kísérlet, pingvinmaffia és hajóeltérítés, s az – emberi tulajdonságokkal felruházott – hősök hamarosan Madagaszkár szigetén kötnek ki. Van itt kaland és tanulság (az igaz barátság végül minden nehézséget kiáll), a Déli-sarkról kiderül, hogy az élet ott sem habostorta és a védtelen öreg nénik igen veszélyesek lehetnek az oroszlánokra. Remek látványvilág, gyerekszemmel nézhető mozi. S az sem elhanyagolható szempont, hogy a film mindössze 80 perces, a gyerek nyugodtan üdítőzhet, így is kibírja a stáblistáig.
