Kutatóból kétféle típus van: az egyik alaposan analizál, összefüggéseket keres és eszébe sincs beleavatkozni a megfigyeltek életébe, míg a másik vizsgálatával és javaslataival mindenáron hatni szeretne, különösen akkor, ha a vizsgált szféra az emberiség és a glóbusz. Az utóbbira világszerte az egyik leghíresebb példa az 1972-ben közzétett A növekedés határai című könyv, amelyet négy fiatal MIT-kutató – Meadows-házaspár (Donella és Dennis), William W. Behrens és Jorgen Randers – készített. Kutatásuk során azt vették górcső alá, mi történik a népesség korlátlan gyarapodása esetén, milyen globális környezeti következményekkel jár a gazdasági növekedés, valamint hogyan maradhat az emberiség a Föld eltartó képességén belül.
A vékonyka, alig ismert kiadónál megjelent kötet hatása váratlanul óriási lett: megjelent a környezeti gondolat, elterjedt a fenntarthatóság kifejezés és elindult hódító útjára a korszerű környezetvédelem. Szintén 1972-ben volt a környezetvédelem hivatalos nyitánya, az ENSZ stockholmi környezeti világkonferenciája. A mű pedig valósággal sokkolta a világ közvéleményét. Vannak olyan művek, amelyek jóval többnek számítanak annál, mint pusztán szavak és mondatok összessége, hatásukra sok minden – jó esetben a gondolkodás – megváltozik, és – főként utólag vizsgálva az eseményeket – korszakhatárnak bizonyulnak. A növekedés határai ilyen könyv volt.
A szerzők akkori egyik fő állítása szerint a globális ökológiai kényszerfeltételek – a korlátozott erőforrások és a szennyezőanyag-kibocsátás – jelentős befolyást gyakorolhatnak a globális fejlődésre a XXI. században, azaz a korábban korlát nélkülinek tekintett növekedés ellenőrizhetetlen hanyatláshoz vezethet.
Eltelt két évtized, és 1992-ben – a riói nyilatkozat évében – megjelent A növekedés határain túl címmel az átdolgozott kiadás; majd újabb egy évtized múlva a szerzők áttekintették korábbi szcenárióikat és megnézték, korábbi tanácsaik nyomán változtak-e a folyamatok, azaz az emberiség most éppen milyen tempóban rohan a vesztébe.
Az update verzióról szóló könyvet áprilisban a Kossuth Kiadó – a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával – adta ki magyarul. A kötetből kiderül: a harminc évvel ezelőtti következtetések jobban megállják a helyüket, mint valaha. Négy tényezőt vizsgáltak: a népesedést, az ipari termelést, az élelmiszer-ellátást és a természeti erőforrások tartalékait. A nemrégiben Budapesten járt Dennis Meadows szerint egyetlen eredményként azt könyvelhetik el, hogy amíg 1972-ben hihetetlennek tűntek pesszimista következtetéseik, addig 2005-ben senki nem kételkedik abban, hogy az ember tönkreteheti a Földet.
A szerzők nem törekedtek arra, hogy pontos előrejelzést adjanak a XXI. századról, hanem tíz különböző forgatókönyvet vázolnak fel. A legfontosabb üzenet pedig az, hogy minden egyes olvasó gondolkodjon el tettei és döntései hosszú távú következményein.
Domokos László