Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az amerikai kortárs irodalom nagy öregjének, Philip Roth-nak a nevét évek óta emlegetik a Nobel-díj várományosai között. Művei ugyanakkor még mindig megosztják a közvéleményt: egyesek a feministák ellenségének nevezik vagy túl obszcénnek tartják, mások viszont az egyetlen őszinte amerikainak.
Roth 73 évesen továbbra sem tesz lakatot a szájára, regényeiben még most is állandó motívum a nyílt szexualitás ábrázolása, bár ezt eszközként használja és nem célként jelenik meg a művészetében. A másik visszatérő elem műveiben a hősök hosszú évek alatt, gondosan felépített világának összeomlása. Nincs ez másképp a legutóbb megjelent könyvében, A haldokló állatban sem.
A főszereplő, David Kepesh kritikus a hedonizmusnak szenteli az életét, miután a hatvanas években, átélve a szexuális forradalmat, kihátrált a házasságából. Kötöttségeket, családot és elveket hátrahagyva úgy dönt, hogy élete további részében csak az élvezeteknek él: kulturális programok, jó borok és nők minden mennyiségben. Munkájában sikeres, műsora van az egyik menő csatornán, a kékharisnyák és a fiatal értelmiségiek felnéznek rá. Hab a tortán, hogy 62 évesen még mindig szemináriumot tart az egyetemen, méghozzá az utolsó éveseknek, akik közül minden évben kiválasztja azt a lányt, aki a szeretője lesz. Természetesen a kiszemelt lány csak a diplomaosztás után kerülhet Kepesh ágyába, hiszen bár harminc éve túl van a világ a szexuális forradalmon, egy egyetemi tanár karrierje előbb dőlhet meg egy viszony vagy egy meggondolatlan beszólás miatt, mint a szakmai alkalmatlanság következtében. Kepesh azonban betartja a játékszabályt, kivárja a szeminárium végét, és soha nem szeret bele egyetlen lányba sem. Egészen addig, amíg megjelenik a 21 éves Consuela Castillo, akivel a szerelem kopogtat a kritikus gondtalan, steril életébe. Olyan dolgokkal kell szembenéznie, mint a vágy, a megszállottság és a féltékenység, amikor pedig Consuela elhagyja, Kepesh – aki nem tud a lány nélkül létezni – haldokló állattá válik.
A könyv eközben új oldaláról mutatja be a hatvanas éveket, amikor a virággyerekek és a háborúellenes mozgalom helyett azokról a lányokról beszél, akik olyan hedonista életet élnek, hogy ha férfiak lennének, hímsovinisztáknak hívnák őket. A történet másik fonala a főhős és a fia közötti kapcsolat. A fiú gyűlöli apját, mert az elhagyta a családot, s folyamatosan az apja ellen akar megfelelni: ő a jó férj és tökéletes apa, aki soha el nem hagyná gyerekeit. Aztán persze a fiú élete is borul, de az ő házasságtörése pedigrés, míg az apjáé undorító. Ám Kepesh a fiánál is nevetségesebbnek tartja magát abban a három évben, amikor Consuela után vágyakozik. „Mi a nevetségesség? Önként lemondani a szabadságról... Belopakodik a féltékenység. Belopakodik a ragaszkodás. A ragaszkodás örök problémája. Nem, még a kefélés sem lehet tökéletesen biztonságos és tiszta. És itt bukok meg.”
