Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Fehér László festő egyúttal ambiciózus műgyűjtő is, személyéről és művészetéről sokat elárul, kinek a munkáit gyűjti. Kollekciójából 1996-ban a Baumax ferencvárosi székházának galériájában volt válogatás; akkor már öt éve gyarapodott az anyag.
Fehér egyszer betért a BÁV Kossuth Lajos utcai boltjába, s a sarokban egy rossz állapotban lévő Szentiványi Lajos festményt pillantott meg. A kevéssé elismert festő egykor mestere volt a főiskolán, s mivel a gouache-ért kis összeget kértek, tiszteletből megvette. Mindez talán csak epizód maradt volna, ha meg nem keresi Mezei Gábor gyűjtő, aki egy festményéért nem készpénzt, hanem más műtárgyat ajánlott. Fehér örömest körbenézett a remek Pán-Mezei gyűjteményben, s Korniss Dezső pasztelljét választotta, amelyhez végül Mezei négy további grafikát társított nem kisebb nevektől, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre és Ország Lili. Majd egy újabb cserét követően rövid idő alatt tíz kitűnő grafikával indult a Fehér-gyűjtemény.
A gyűjtemény másik forrása az aukciós vásárlás lett. A Műgyűjtők Galériája árverésein akkor még viszonylag elérhetőek voltak a magyar modernizmus kitűnő alkotóinak művei. A kollekcióba ily módon kerültek például Rippl-Rónai József, Uitz Béla és Román György alkotásai. A cserék és vételek eredményeként gyarapodó gyűjtemény nem kronológiai sorrendre, művészettörténeti teljességre, hanem érzelmi önkifejezésre törekedett. A választási szempont az volt, mely alkotók gyakoroltak hatást Fehér munkásságára. A korai avantgárd – például Tihanyi Lajos és Mattis Teutsch János – művei mellett ezért a gyűjteménybe jutott az egészen más stílusú Holló László képe is, aki Fehér számára Kohán György mellett az alföldi iskola egyik legerőteljesebb képviselője.
A gyűjtemény ma is tudatos keresés révén alakul, és Fehér László gyermekkori élményeit, kötődését hivatott újra mozgósítani. Iványi Grünwald Béla, Kmetty János, Ilosvai Varga István, Czóbel Béla és Gadányi Jenő alkotásain túl a legtöbb mű Nagy Istvánt képviseli. Grafikagyűjteménye megannyi technikát ölet fel: Scheiber Hugó krétarajz, Egry József vegyes technika, Bernáth Aurél akvarell. A névsor még ezzel sem teljes. Az expresszív indíttatású művek íve Frank Frigyestől Anna Margitig terjed; a második világháború utáni művészetet Gyarmathy Tihamértól Gruber Béláig több irány fémjelezi. Kokas Ignác sem hiányozhat, hiszen ő Fehér másik mestere volt a főiskolán.
Ennyi név után megkerülhetetlen a kérdés, hogy valóban mindegyikőjüket elődjének tekinti-e Fehér. Festészete sok forrásból táplálkozik, s becsülendő, hogy nem fukarkodik ennek elismerésével. Tudatos alkotó, ezért önértelmezését segítette egy ilyen szubjektív fejlődési sor felállítása, valamint művészetének mai piaci megítélését erősíti, hogy egy ilyen vonulat további állomásaként jelenik meg.
Egyre fontosabb a gyűjtemény kortárs szegmense, a két nagy példakép Erdély Miklós és Lakner László. A legtöbb mű az Iparterv-csoport alkotóitól származik. Bár néhány évvel idősebbek Fehérnél, kiállításaikra és társaságukba hamar befogadták. Csere vagy vétel útján került hozzá például Bak Imre, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Birkás Ákos és Nádler István, továbbá Kelemen Károly és Szirtes János egy-egy műve. Károlyi Zsigmonddal is jó barátok lettek, Méhes Lóránttal már a középiskolában osztálytársak voltak. Már az 1996-os kiállításon szerepelt a fiatalabb generációból Bukta Imre és Szőnyei György műve, Fehér azóta Kósa János, Hajdú Kinga és Szépfalvi Ágnes műveivel bővítette kollekcióját. A gyűjtemény további fejlesztésének lehetséges útja a nemzetközi anyag bevonása. Néhány baráti csere révén már így is jelen van a külhoni művészet és Fehér külföldön elég jól ismert ahhoz, hogy ezt további cserékkel bővítse.
