Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szegény, de életvidám emberek, akik minden sarkon salsáznak és szeretve tisztelik Che Guevarát – általában ezek a képzetek élnek az európaiakban a kubaiakról, akik – tény és való – a turisták által látogatott helyeken próbálnak is megfelelni a sztereotípiáknak. Az is igaz, hogy a szivar és a rum is olcsó, de azért megpiszkálva a felszínt ennél több és érdekesebb hely Kuba.
A sziget alapvetően két részre osztható: a kisebbet a már említett turistacsomópontok teszik ki, míg a nagyobbat az ezeken kívüli területek. A nyaralók egyik kedvence a Havannától keletre fekvő Varadero. Ám ez nem különbözik a többi hasonló – tengerpart, szállodák, néhány étterem és parti kocsma, mindez alacsony árkategóriában vagy all inclusive – helytől, csak ezért nem érdemes Kubába utazni, ha csak nem azért, mert az európai télből a karibi nyárba vágyunk. Ezzel szemben a főváros, Havanna összehasonlíthatatlan az általam eddig látott városokkal vagy Kuba más helységeivel. Első látásra nagyon koszos és benzinbűzös város, ahol az emberek az utcán élnek és a turistákkal akarnak ismerkedni. Minden sok és tömény. Az UNESCO-védelem alatt álló óvárost már kezdik rendbe rakni, ám a szépen helyreállított házak mellett még teljesen romos épületek állnak, és egyelőre ez utóbbiak vannak többségben. Ez a kettősség jellemző az egész városra, a sétálóutcától tíz méterre igazi dzsumbuj van a kapuban álldogáló, beszélgető és vitatkozó emberekkel, a folyton dudáló autókkal, az ablakból ordibálva-nevetve gyerekét nevelő felnőttekkel és a baseballozó srácokkal. Kubában nagy a gyerekkultusz, szeretik őket, törődnek velük, ők az elsők mindenben. Havannában járva ne hagyjuk ki a tengerparti sétányt, a Malecont sem, ahol gyakran olyan magas hullámokban tör a part felé a víz, hogy nem csak a sétálóknak, de még az autóknak is jut egy kis zuhany – a látvány lenyűgöző. Látnivalónak szintén kihagyhatatlan még a forradalmi múzeum, a James Bond-filmekből ismert világítótorony vagy a washingtoni hasonmás Capitolium. Na és persze érdemes néhány éttermet és bárt is végigjárni. Aki szereti a tenger gyümölcseit – elsősorban a langusztát, a garnélát és a különböző halakat –, valamint a trópusi gyümölcsöket, az nem marad éhen, mert olcsók és ízletesek, ráadásul igen változatosan készítik ezeket. Inni persze rumot kell, akár magában, akár valamilyen koktél formájában, ez egyszerűen kötelező Kubában. És bizony megvan a sajátos hangulata annak, ha a tengerparton perzselődve felszolgálják nekünk a friss kókuszdiót némi rummal felöntve.
Kuba ajándéka a táj szépsége is. Az ország területének egyharmada tájvédelmi körzet, rendkívül gazdag a madár- és növényvilága. A sivatagos vidék mellett türkizkék karibi tenger némi fehér homokkal és világvégi hangulattal megbolondítva, de esőerdős területek, mocsarak, édesvizű tavak, dombok és hegyek is vannak. Érdemes utazgatni az országban. Vinales környéke Tamás bátyja kunyhójának hangulatára emlékeztet: dohányültetvények, szegényes tanyák és barlangokban gazdag hegyek. A Karib-tenger mentén olyan partszakaszokra lehet találni, ahol garantáltan nem tapos le minket a többi turista. Trinidad városában olyan mennyiségben maradtak meg a gyarmatosítás korabeli épületek, hogy a világörökség részének nyilvánították.
Ebben az országban még ismeretlen a nyugati világ kedvenc társasjátéka, a rohanás. Sehol senki nem siet, és ehhez nagyon hamar hozzá is lehet szokni. Nem csodálkoznak és főleg nem bosszankodnak azon, ha egy órát kell az étteremben az ennivalóra várni, inkább hátradőlnek és rendelnek még egy mojitót. A nyugalomnak ez a formája pedig semmivel sem fizethető meg.
