A kortárs német dráma az új évezred hajnalán virágkorát éli. A magyar közönség több ízelítőt is kaphatott a termésből az elmúlt években. A legújabbat, Sybille Berg Helge élete című drámáját rögtön két színház, a kecskeméti Katona József és a Bárka is műsorára tűzte.
A 2000-ben született dráma 2004-ben játszódik. Lényegében egy negatív utópia és a Jedermann (Akárki) moralitás keveréke, színház a színházban játék. Ez idő tájt Berg fantáziájában az emberek kiirtották magukat, a helyüket állatok vették át, akik azért megtartották Istent és a Halált, hogy egy-egy estére – mint egy éjszakai klubban – megidézzenek jeleneteket az emberek életéből. Ez alkalommal Helge élete van terítéken. A közönség a Tapír és bájos felesége, az Őz, akik ambróziával fizetnek az exkluzív estéért. A gyermekkortól a halálig tartó történetbe pedig minden belefér, amitől úgy igazán rosszul érezhetjük magunkat. Aztán amikor jön a halál, mégis úgy érezzük, hogy még nem éltünk eleget.
A Czajlik József rendezte előadás roppant érzékeny, és finom humorral osztja a gyomrosokat. A Bárka stúdiójában felépített többszintes, izgalmas térélményt nyújtó színpad remekül használja ki a lehetőségeket, és a díszlet (Gadus Erika) nyújtotta adottságokkal örömmel él a rendező és színészei. Az alakítások tele vannak szimbolikus, a cselekvést imitáló gesztusokkal. A szeretkezés így párzómozdulatokból áll, Helge megszemélyesített Félelme nem csak elmondja, hogy milyen szorongásokkal tud szolgálni, hanem el is játssza. És hogy még tovább távolodjunk a realista alakításoktól, az előadás tele van dalbetétekkel. (Monori András korszerű, leginkább a Sziámi, a Quimby, néhol a Kispál és a Borz zenei világát idéző dallamokat írt, élvezhető hangszereléssel.)
Ollé Erik a felsőbbrendűségében rendíthetetlenül biztos Tapír szerepében megmutatja, hogy egy morgásszerű torokhang a helyeslésen keresztül a rosszalláson át a rendreutasításig hányféleképpen adható elő. A feleségét játszó Varga Anikó teljes mértékben Őz, ezzel együtt az újgazdag feleségek minden attribútumával is rendelkezik. A főszereplő Nagypál Gábor a gyermekkortól a felnőtt léten át az öregségig apró gesztusokkal érzékelteti az életkort, amelyben éppen játszik. Szorcsik Krisztina (Helge szerelme, Tina) az előadás egyik legerősebb pontját adja monológjával arról, hogy nincsenek cövekeink, amelyekbe kapaszkodhatnánk.
A Helge életével a Bárka társulata a saját repertoárja – és lehet, hogy a magyar színházi évad – egyik legerősebb előadásával rukkolt elő, amely minden bizonnyal a színház egyik sokat játszott sikerdarabja lesz.
