Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Disney és a Pixar közös, nagy sikerű animációs filmje, a Némó nyomában után a nagy versenytárs – Steven Spielberg nevével is fémjelzett – DreamWorks Pictures is elkészítette a maga tenger alatt játszódó történetét, a Cápamesét. Ám még mielőtt valaki az ötletlopás vádjával illetné az alkotókat, el kell mondani, hogy a Némó és a Cápamese közötti hasonlóság ott ér véget, hogy halakról szól. Míg a Disney csak a szükséges módon „emberesítette” hőseit és elsősorban a tökéletesen visszaadott víz alatti világ látványával varázsolta el a nézőket, a Cápamese egy igazi emberi történet a víz alatt.
A helyszín Korall City, forgalmas utcákkal, felhőkarcolókkal, nyomornegyeddel, sötét és veszélyes sikátorokkal, és persze vannak jók meg rosszak, kis és nagy halak. A kicsi nagy akar lenni, ezért hazudik, de aztán rájön: ahhoz, hogy valaki legyen, nem kell valakinek látszania. A történet dióhéjban ennyi, és ez így eléggé egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnik, ám az alkotók nem a történetre tették a hangsúlyt, hanem a karakterekre.
A kilencvenes évek elején a Disneynek jutott először az eszébe, hogy rajzfilmhőseinek egy-egy híres sztár kölcsönözze a hangját. (Az Aladdinban például Robin Williams volt Dzsini hangja. A DreamWorks legnagyobb sikeréhez, a Shrek mindkét részéhez is olyan színészeket kért fel, mint Cameron Diaz vagy Antonio Banderas.) A Cápamesében azonban már nemcsak a hangjukat, hanem a mimikájukat, gesztusaikat is kölcsön adták a rajzfilmes karaktereknek az amerikai filmipar legendái. A maffiavezér cápa hangja Robert De Niro, akinek jellegzetes nézése vagy homlokráncolása felismerhető a figurán, sőt a cápa még De Niro anyajegyét is megkapta. Ugyanígy visszaköszön a közönséges gengszter halon Martin Scorsese vonása, a főszereplő Oscar is hasonlít a hangját adó Will Smithre, de felismerhető Renée Zellweger vagy Peter Falk is, aki ezúttal a gengszterek oldalán úszik. Bár szerintem a legjobb ötlet a vegetáriánus cápa hangja, Jack Black volt (Pop, csajok, satöbbi.)
A rajzfilm szórakoztató, sok-sok utalással elsősorban a gengszter- és maffiafilmekre, a Cápára vagy a Titanicra. Az alkotók minden részletre odafigyeltek, főleg az elején annyi apró poén van, hogy szinte nem győzi észrevenni a néző. A film a gyerekek számára is élvezhető, ám a poénok többségét inkább a felnőttek értékelik majd.
