Egy lélekvándorlásos thaiföldi thriller – ritka étek a néző asztalán. A gyerekkora óta vak lány szaruhártya-operációval visszanyeri látását, s vele együtt egy új (hatodik?) érzéket is: látja a halált, amint az magához szólítja a körülötte élőket. Kasszandra-komplexussal is megverte a sors vagy a karma: látja előre a tragédiákat.
A thaiföldi születésű Pang testvérek első nagy globális dobása ez a film: remek rettegős jelenetekkel és egy egyszerre túlbonyolított és túlzottan átlátható történettel. Általában üdítő dolog ismeretlen színészeket látni a vásznon, akikhez nem tapadnak a fejünkben pletykák és korábbi szerepek. „A szem”-ben egyenetlen a felhozatal: Angelica Lee nagyon fotogén – szinte indoeurópai – arcáról jelenetről jelenetre valami réveteg nyugalom olvasható le, de a „fantomok” megjelenésével arcizmai pillanatok alatt váltanak át hisztérikus rángásba. Emellett jól hozza a lélekábrázolás szempontjából legfontosabb jeleneteket is: a látása visszanyerésével egy horrorvilágba került lány menekülését vissza, a sötétségbe. Nagyon modoros ugyanakkor a kisfiúsra vett pszichológus, Lawrence Chou alakítása, neki amúgy a forgatókönyvírók sem kegyelmeztek. A hangulatkeltő zenei és hanghatások kissé direktek, de megfelelnek funkciójuknak, az operatőri munkában ötletek vannak, újdonság annál kevésbé. A film többször ül le, és támad fel poraiból, hogy végül egy grandiózus robbanásjelenetben kulminálódjon. A tűzben szénné égett emberbábuk viccesek is lehetnének a rájuk forrt utolsó mozdulatukkal, de idejében fel nem ismert végzetükben inkább szépek.
A Pang testvérek sokat akartak markolni ezzel a filmmel: valamennyit fogtak is. Ha valaki Hongkongban jár, már a második részt is megnézheti, és jön az amerikai remake is: Tom Cruise-tól, ki mástól? Hasonló témában, Nyisd ki a szemed! címmel ő már egy spanyol thrillert hollywoodiasított. (Inkább ne nyisd ki!)
