Adrian Lyne-nak, a film rendezőjének több mint két évtizedes pályáján nagy sikerek sorakoznak. Ő készítette 1983-ban a Flashdance-t, ezt követte néhány évvel később a nagy hatású 9 és fél hét, a főszerepekben Kim Basingerrel és Micke Rourke-kal, de nem hagyhatjuk említetlenül a Glenne Close-zal és Michael Douglasszel készített Végzetes vonzerőt sem.
A hűtlen egy hosszas álmodozás eredménye. Lyne valamikor a hatvanas évek végén látta a francia új hullám egyik neves mesterének, Claude Chabrolnak A megcsalt férj című munkáját, s azóta dédelgette magában a tervet, hogy elkészíthesse ennek amerikai változatát. A történet önmagában meglehetősen banális. Adva van egy jólétben és szeretetben élő házaspár, a maga szokványos életével. Egy esős napon az asszonyt a véletlen összesodorja egy fiatalemberrel. A véletlenből kapcsolat lesz, amelyet valójában nem nevezhetjük szerelmi viszonynak, ám annál több a benne rejlő szexuális szenvedély. Egy már-már az őrületig fajuló testi kapcsolat ez, amely lenyűgözi és teljességgel magával ragadja mindkettejüket. Aztán a férj valahogy gyanút fog, nyomoztat az asszony után, majd váratlanul felkeresi a fiatalembert, akinek pimaszsága, nyeglesége hirtelen agressziót vált ki belőle. A végzetes tett pillanata után azonban hidegvérűen és gondosan eltakarítja a nyomokat, egy szeméttelepen megszabadul a hullától és folytatja életét, mintha meg sem történt volna mindez. A rendőrök az asszonynak bukkannak a nyomára, ki is kérdezik a nőt, a férjre viszont a gyanú árnyéka sem vetül. A pár sorsa látszólag ugyanúgy folytatódik, mint zajlott még amaz esős nap előtt.
A rendező erotikus thrillerként határozza meg a film műfaját és kívülről nézve ez meg is felel a történetnek. Ám a definícióból inkább csak az erotika érvényes a filmre, a bűnügyi jelleg szinte csupán mellékesen érzékelhető. Egy pillanatra még a rendező is eljátszik azzal a gondolattal, hogy mindaz, amit láttunk: fikció, meg sem történt. És valóban, lehetséges változatként ez is elfogadható.
A forgatókönyv (William Bryles jr. és Alvin Sargent munkája) aprólékos részletességgel, lassú tempóban viszi végig a cselekményt. A nagy fordulattól eltekintve nincs benne semmi váratlan, semmi meglepő. Ami sikerének igazi titka, az a három főszereplő parádés munkája. Richard Gere a férj szerepében jól ismert tehetségének egy másik oldalát mutatja meg ez alkalommal. Csendes és szinte színtelen, indulatait rejtő figurájából mégis hihetetlen erő sugárzik. Diane Lane az asszony szerepében nagyszerű, ahogy egyre mélyebbre jut a szexuális ámokfutásban, amelyet furcsa kapcsolata jelent számára. Jelenetről jelenetre fokozatosan tárulkozik fel (testi mivoltában is), mindvégig alárendelve magát a történet belső logikájának. A szerető szerepében egy fiatal francia színész, Olivier Martinez remekel, játékos könnyedséggel, végtelen könnyelműséggel, már-már szenvedélytelen szenvedéllyel keltve életre ezt a jellemnek aligha nevezhető figurát. Peter Biziou, a franciás nevű angol operatőr hibátlan képi keretet formál a történethez letompított fényeivel, pontos kompozíciókkal.
Bán Róbert
Bán Róbert