A címben szereplő spanyol kifejezés (ami egyébként gyereket, kisfiút jelent) természetrajzi, időjárási jelenség. A cselekmény hátterében hangzó rádióműsor szerint olyan természeti aberráció, amely az emberi morálra van hatással. Jómagam, mit sem értvén a meteorológiához, nem tudom, valóban létezik-e ez a fenomén, de a film megértése kedvéért természetesen elfogadom.
A történet ugyanis arról szól, hogy egy adott napon egy fotóriporter azért megy vidékre családostul, hogy a felkelő napról készítsen felvételeket; két másik ember, akik a legkevésbé sem tartoznak a tisztességesek közé, azért indul el a fővárosból, hogy kiraboljanak egy vidéki bankot. Lényegét tekintve mindkét vállalkozás sikerül. Igaz, a fotós famíliájáról kiderül, hogy rosszkedvű emberekből áll, akiket még az ág is húz, a fogadóban, ahol megszállnak, gyalázatosan bánnak velük, útközben rendőrök meszelik le autójukat és keményen meg akarják vágni őket, jóllehet amúgy is a tönk szélén vannak, egzisztenciájuk ingatag stb.
A rablás viszont sikerül, s ettől a másik két fickónak ragyogó kedve van, mígnem egy véletlen összehozza a két csoportot és elkezdődik közöttük a csatározás a zsákmányért. Amibe kézen-közön a már ismert rendőrök is beavatkoznak. De – szokás szerint – itt abbahagyom a történet mesélését, jusson a nézőnek is valami a fordulatokból, a szándékolt izgalomból.
Hadd bocsássam előre: eddig ismert munkái alapján, Klöpfler Tibor igen jó operatőr. Rendezői-írói bemutatkozása azonban nem igazolja megismert képességeit. Kevesebb a forgatókönyvben a lelemény, mint amennyire szükség lenne, nem tudja igazán megpörgetni a helyzeteket és jeleneteket, azok többsége lassacskán csepergél, hiányozni látszik az az igazi spiritusz, amely megfelelően fel tudná csigázni a néző izgalmát és kellő lendülettel lódítaná át a következő jelenetet még egy fokozattal magasabb érdeklődési szintre.
Ez azonban nem csak a szerző(k) hibája. Szinte levicsorog ránk a vászonról a magyar film egyes számú rákfenéje: a pénzhiány. Szinte végestelen végig látszik a film jelenetein a küzdelem, többnyire tehetetlen küzdelem a szegénységgel, az eszközök elégtelenségével. Szinte bizonyosan állítom, hogy normálisabb feltételek között, nem viaskodva ilyen gyötrelmesen a megvalósíthatóság korlátaival ennél bizonyosan sokszorta jobb filmre lenne képes Klöpfler. Hiába a jól választott színészek, hiába vannak meg a képességei László Zsoltnak vagy Tóth Ildikónak, hogy legjobb adottságai szerinti alakítást nyújtson, ha a feltételek nincsenek meg ehhez, ha több időt igényelne a velük való munka. De hiába, nincs erre elég idő, és az idő pénz. Ez esetben nem átvitt értelemben, hanem szó szerint értve. Az még külön pech, hogy az operatőr, Vecsernyés János kétségtelenül kevésbé mestere a szakmájának, mint Klöpfler, és ezúttal nem tud eléggé meggyőző képeket formálni.
Csak a remény marad tehát, hogy a most némileg megemelt gyártási segítség, egy ésszerűbb pénzelosztás és támogatás majd meglátszik a magyar filmek színvonalán is.
Bán Róbert
Bán Róbert