Ismét egy amerikai cégjelzést viselő film, amelynek az ég egy adta világon semmi köze sincs azokhoz a művekhez, amelyeket általában hollywoodinak szoktunk nevezni, amelyeket általában elvárunk és többnyire szidalmazunk. Lehet persze, hogy abban a különös motivációban, egy hangsúlyozottan északi vidék hangulatát felidéző történetben, amely a Kikötői híreket jellemzi, része van a rendező, Lasse Halström svéd voltának, de ezt nem állíthatjuk biztonsággal.
Annyi azonban bizonyos, hogy Halströmöt E. Annie Proulx regénye ihlette forgatásra, s hogy ennek az írásnak a főszereplője egy saját emberi törvényei szerint élő sziget, a maga ködbevesző múltjával, rejtelmeivel, némileg sajátos szokásvilágával. A miliő az, amely elsőrendűen meghatározza a film ritmusát, a szürkébe boruló képek, a köd adja meg azt a hátteret, amelyből kibontakoznak az emberek. Az újonnan jött, pontosabban szülőföldjére visszatért Quoyle itt éli mindennapi, jelentéktelen életét, miközben múltját, őseit kutatja.
Így alakul ki ez a lassan csordogáló, nem éppen viharos, bár tényleges viharokkal átszőtt történet, amelynek értékeit, érdekességét a mögöttesen kirajzolódó sorsokban, a lassan alakuló kapcsolatokban találjuk meg. Akit megragad ez a rendhagyó, a megszokott köznapjainktól és megszokott filmjeinktől eltérő világ, az bizonyára érdeklődve figyeli a történetet, az embereket, életük apró rezdüléseit.
A hangulat kialakulásához, a köznapiság mögötti világ kitárulkozásához feltétlenül hozzájárul a gyakorlott, számos korábbi filmjével is bizonyított Oliver Stapleton operatőri munkája, megragadó képei. Ami számomra a film értékét mindenképp csökkenti, az a főszereplő, az egyébként kétszeres Oscar-díjas és számos más elismeréssel jutalmazott Kevin Spacey alakítása, akinek nem sikerül titkokat varázsolni Quoyle alakja mögé. Túlságosan kisszerűvé teszi a figurát, nem igazán kelti fel érdeklődésünket iránta. Annál inkább remekel a csodálatos Judy Dench, aki Agnis, a nagynéni figuráját valóban életre hívja. A többek között a Szerelmes Shakespeare királynőjének eljátszásáért Oscar-díjat kapott színésznő e látszólag passzív szerepéből igazi kabinetalakítást formál, mindenfajta külsőséges eszköz nélkül. Ha semmi másért, hát ezért a színésznőért érdemes megnézni a filmet.
Bán Róbert
Bán Róbert