Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Három éve rendezték a Tudomány Világkonferenciáját Budapesten. A nagy visszhangot kiváltott összejövetelről megjelent (magyar és angol nyelven) egy, „21 tudós a 21 századról” című könyv is, a szervező, Erdélyi András szerkesztésében. Az újságíró itt és ennek révén ismerkedett meg a hetvenkét éves M. Sambasivan Swaminathan indiai professzorral, aki hazájában a Gandhiéhoz és Nehruéhoz túlzás nélkül hasonlítható hírnévnek örvend. A Nobel-békedíjra jelölt ökológusnak ugyanis nemcsak az köszönhető, hogy 70 millió indiai megmenekült az éhhaláltól, hanem az is, hogy napjainkban India a világ második legnagyobb gabonaexportőre, miután a professzor a Norin 10 elnevezésű törpe búzafajta bevezetésével elindította a zöld forradalmat. Madrasban található növénytani intézetébe ő hívta meg Erdélyi Andrást, aki eredetileg arra gondolt: vendéglátójával majd jókat beszélget ökológiai dolgokról, alapítványi lehetőségekről meg azokról a reformtörekvésekről, amelyek színhelye később a Fülöp-szigetek, Vietnam, Kína, Korea vagy a nyolcvanas évek remek természeti adottságú, de lepusztult Madagaszkárja volt.
Az Aki napfényt arat, a Tertia Kiadónál most megjelent, a többhetes látogatás nyomán született Erdélyi-könyv életszerű példákkal tarkított, elegáns fogalmazású interjúi azonban túlmutatnak a szolid újságműfaj keretein. A heves érdeklődést, alapos felkészültséget tükröző kérdések nyomán nagyvonalú portré bontakozik ki - tele vonzó, őszinte vallomásokkal, egy kivételes személyiség éles meglátásainak sorra vételével. A feltűnően jó kapcsolatteremtő, készséges ráhangolódásra termett újságírónak sikerült a professzor feleségével is hosszan társalognia, megismerve annak személyében egy lázadó természetű, a hagyományokhoz való hűségében is modern nézetekkel büszkélkedhető tudósasszonyt.
A plasztikus kettős portré, valamint a magas fokú, de közérthető tudományos ismeretterjesztés kiegészül a szerző utazásairól szóló remek élménybeszámolókkal. A szimpla látnivalók mögé mindig kutatóan tekintő, a jellemző részleteket biztonsággal megragadó Erdélyi itt - dokumentálhatóan - önmagát igyekezett felülmúlni. Ő készítette tudniillik azokat a fényképeket is, amelyek - végeredményben nem túl terjedelmes, de annál tartalmasabb és tartásosabb - művét díszítik.
A szakmai fejtegetéseket is olvasmányosan elővezető kötet azzal a közös indiai-magyar-nemzetközi óhajjal zárul, hogy „valamennyi nemzetnek és tudományos közösségnek meg kellene alkotnia azokat az alapvető szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a tudomány a köz javát szolgálja”, s eredményei ne maradjanak titkok vagy öncélú felfedezések.
Iszlai Zoltán
