Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nagy hírű angol történész, Paul Johnson műve (A zsidók története, Európa Könyvkiadó) az évezredeken átnyúló, szélsőségesen nehezített túlélés abszolút bajnokairól szól. Azokról, akik sorsának a Római Birodalom hellén korszakától fogva elválaszthatatlan részévé vált az őket környező intézményes zsidóellenesség, s akik - miközben a történelem reájuk taposó leghatalmasabbjai, Egyiptom, Asszíria, Babilon, Róma, az ottomán birodalom, Hitler, Sztálin birodalma rendre letűntek - megmaradtak minden diszkrimináció, elnyomatás, kiűzettetés, pogrom, holokauszt ellenében. S ellenére annak, hogy néhány, a világtörténelemben kiemelkedően hősies fegyveres ellenállási akció után a II. században lemondtak a militáns önvédelemről - egészen a XX. század közepéig.
A hatalmas ismeretanyagot kínáló, az igazán jó elemzésekhez illően hűvös tárgyilagossággal megírt tanulmány - eszme- és néptörténeti elemzése során - bemutatja, mint építette ki tudatosan a zsidó nép az ősidőktől kezdődően identitását (az ószövetség a tanú erre), amely mellett szó szerint mindenáron kitartott. A zsidóknál szilárdabban soha egyetlen nép sem ragaszkodott ahhoz a meggyőződéshez, hogy a történelemnek célja van, az emberiségnek rendeltetése és benne az ő népének: küldetése. Kollektív létüknek már igen korai szakaszában hitték, hogy felfedezték az emberi faj számára rendeltetett isteni tervet és elhatározták, hogy annak ők, az Isten által erre kiválasztott nép fiai lesznek a megvalósítói. Legfőbb tanú erre ismét csak a könyvek könyve, a biblia. És arra is, hogy a zsidók a kezdetektől mesterei az ideológiának, a kommunikációnak és az arculatépítésnek. Az eszmetörténeti rész kiemeli, mekkora jelentőséget tulajdonítottak mindig is annak, hogy Isten korlátlan ura és gazdája a teremtésnek, döntései és igényei megkérdőjelezhetetlenek. Döbbenetes, ahogyan az Istenhez fűződő viszonyukban kodifikálják státusuknak azt a megváltoztathatatlan sérülékenységét, amely mindvégig kíséri földi sorsukat: istenüknek joga és hatalma van, hogy bármikor visszavegye tőlük adományait s hogy áldozatokat követeljen. Így éltek azután a valóságban is a különböző országok, népek jogara alatt. Ókori történelmük ama néhány rövid pillanatában pedig, midőn ők voltak a győztesek, ugyanolyan gyarlónak mutatkoztak, mint bárki más.
E nép nagy része mindig is kívül élt azon a földön, amelyet valódi honának, ősatyái Istentől kapott földjének tartott és amelyet a II. századra teljesen elveszített. Etnikai értelemben, ha valaha nép is volt, valójában már régen nem tekinthető annak, hiszen a szőke északi germánoktól a fekete etiópokig a legkülönbözőbb embertípusok valószínűtlenül heterogén halmazát alkotják. Identitásuk nem etnikai vagy geopolitikai tényezők, hanem vaskövetkezetességgel végrehajtott, tudatos építkezés következménye. Ebbe értendő, hogy Istennek tulajdonítva a döntést, kinyilvánította sajátos rendeltetését és különállását, és emellett rendíthetetlenül kitartott azon az áron is, hogy így elkülönülvén ellenségnek tekintik és prédául vetik, mint számtalanszor meg is történt az idők során. Hogy léte minden pillanatát az Istentől származtatott törvényekkel szabályozta, amelyek feltétlen követése megkülönbözteti másoktól, s amelyek ismeretét és betartását minden zsidótól szigorúan megkövetelik. Az örök - és csaknem kétezer évig reménytelen - ragaszkodás ősatyáik földjéhez. A feltétlen tisztelet szellemi vezetőik, kiemelkedő gondolkodóik, tudósaik iránt, akiknek azonban gyakorlati munkával szolgálniuk kell a közösséget.
Johnson idézi a középkorból: "Bármilyen szegény legyen a zsidó, ha tíz fia van, mind a tízet betűre fogja, és nem a haszon kedvéért, hanem azért, hogy megértsék Isten törvényét - és nemcsak a fiait, hanem a leányait hasonlóképpen." Láthatjuk azt is, hogy az így szerzett tanulási készség és felkészültség miként segítette a zsidókat abban, hogy kereskedőkként, pénzemberekként, mai szóval értelmiségi foglalkozásúakként biztosítsák fennmaradásukat, percre sem szabadulva azonban a bizonytalanságtól és többnyire a fenyegetettségtől.
Johnson könyvének történelmi analízisében és következtetéseiben világosan megmutatkoznak mindazok a vonások, amelyek a fennmaradás "titkát" rejtik: hajlíthatatlanság az elvi kérdésekben, törhetetlen ragaszkodás Mózes hitéhez, alkalmazkodási készség és a közösség összetartása.
OSMAN PÉTER
