Joel és Ethan Coen, mint ez nevükből is gyanítható, testvérek. Tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik ilyen minőségben dolgoznak együtt a filmszakmában pályájuk kezdete óta. Pedig a kezdet kezdetén nem azonos irányba indultak. Joel eleve a film vonzáskörébe került, a New York-i egyetem filmszakán végzett és kezdetben alacsony költségvetésű horrorfilmek vágójaként dolgozott. Ethan az elegáns princetoni egyetemen szerezte a diplomáját és novelláskötettel állt a nyilvánosság elé.
A nyolcvanas évek elején kapcsolódott össze pályájuk, amikor első közös forgatókönyvüket, a Véresen egyszerűt írták, s a megvalósítás során Joel foglalta el a rendezői széket, Ethan pedig a film produceri feladatait vállalta. Azóta több mint húsz év telt el, s a kettős azonos felállásban végzi munkáját, immár kilencedik filmjénél tartva. Az előzők közt olyan sikerekkel dicsekedhetnek, mint a Fargo, amelyet számos kategóriában jelöltek Oscar-díjra, s kettőben el is nyerte (a legjobb eredeti forgatókönyvért járó díjat Coenék kapták, Frances McDormand pedig a legjobb női főszereplőnek kijáró elismerést vehette át). Nem kevésbé volt sikeres következő munkájuk, a Hollywoodi lidércnyomás, amely Cannes-ból vitt haza néhány Arany Pálmát.
A Coen testvérek munkásságára alighanem az a legjellemzőbb, hogy minden munkájuk meglepően eredeti, ha úgy tetszik valami más, mint az előző volt. Valamilyen módon – legalábbis az általam ismertek – kapcsolódnak a bűnhöz, de igen nagyot tévednénk, ha a megszokott bűnügyi filmek, krimik kategóriájába próbálnánk meg besorolni őket. Ebben a filmjükben is van bűntény, nem is egy, de ahogy ezeket kibontják, végigviszik, amilyen fordulatokkal szolgálnak, az mindig meghökkentően újszerű.
Az ember, aki ott se volt végső soron két gyilkosságról szól, de az ügyek vádlottjai sosem azok, akik a tettet elkövették. A fordulatok ennek megfelelően mindig mások, mint ami várható lenne, mindig meglepnek, mindig lenyűgöznek. A film, manapság szokatlan módon – bár színes negatívra vették fel – fekete-fehéren jelenik meg a néző előtt. Ez a rendhagyó megoldás ez esetben csak növeli azt az állandó feszültséget, amely az egyébként látszólag visszafogottan lassú ritmusú filmet átfűti. A remekül megformált jelenetek különleges színészi teljesítményekre adnak alkalmat. Billy Bob Thornton a szűkszavú borbély szerepében szinte végiglebeg a filmen. Az élethez való szokatlan viszonya, ahogy az eseményeket végigviszi és eltűri, különös dimenziókat tár fel. Méltó partnere a női főszerepet alakító Frances McDormand, aki – hozzá hasonlóan – éppoly értetlenül éli végig filmbeli életét, mint aki semmit nem ért abból a világból, amely körülveszi. Végigvehetnénk azonban valamennyi közreműködőt, akik ugyanilyen evidenciaként játsszák végig szerepeiket, nagyszerűen. Nem utolsósorban meg kell említenünk a filmért egyébként Oscar-díjra jelölt operatőrt, Roger Deakinst, aki tökéletesen érti Coenék gondolkodásmódját és hibátlanul valósítja meg annak képi formáját.
Különlegesen érdekes, szokatlan mű Az ember, aki ott se volt. Feltétlenül érdemes megnézni.
Bán Róbert
Bán Róbert