Hamarosan a parlament elé kerülhet a hadsereg harcigép-beszerzésének ügye, mivel a nemzetbiztonsági kabinet átvette az anyagot a HM-től, állítólag az F-16-os bérlésére vonatkozó ajánlással. A kabinet döntése alapján készül a parlament elé kerülő kormány-előterjesztés, s az igazi politikai huzavona csak ekkor kezdődik. Nagy kérdés, lesz-e megegyezés a fideszes Lockheed-szenátorok és a Gripen-párti MSZP-s képviselők között. Bár a beszerzési döntéshez egyszerű többség is elegendő, egy kormánypárti képviselő szerint az ügyben az ellenzékkel való megegyezésre törekednek.
A légierő MIG-jeinek használt nyugati gépekkel történő lecserélése a gazdaságosság jegyében született megoldás, ám még így is jelentős kiadásról van szó. Magyarországnak mind az amerikai, mind a svéd ajánlat ingyenes bérlési lehetőséget biztosít, így fontos szempont lesz a gépekhez kapcsolódó „indítócsomag” (bázis, fegyverek, átalakítások, átképzések), illetve a működtetés költségeinek vizsgálata, valamint az ellentételezési szerződések elemzése. Mindenekelőtt azonban a gépek és a devizapiaci kockázat értékelése érdemel néhány szót, tekintve hogy a költségek majdan dollárban merülnek fel. A nyilatkozatok az első perctől tényként kezelték a legalább 160 milliárd forintos kiadást, ami 567 millió dollárt jelent az MNB február 5-i árfolyamán számolva. A dollárkurzus azonban alig két hónap alatt 300 forintig emelkedett. A drágulás 10 milliárdos pluszkiadást jelent, azaz több mint hat százalékkal növekedett a fizetendő összeg. Hosszabb távon ez további többletkiadásokat hozhat mindkét ajánlat esetében a forintleértékelés és az euró-dollár árfolyamváltozások miatt. Ennek fényében a döntéshozóknak érdemes lenne elgondolkodni egy fedezeti ügyleten. Persze a használt gépek rendszerbe állítása még így is gazdaságosabb, mint huszonnégy új repülő vásárlása, ami dollárban számolva két és fél-háromszor ilyen költséges. A 160 milliárd forint egyébként a NATO-szabvány szerinti idei hazai katonai költségvetés hatvan százaléka. A számított 567 millió dolláros kiadást igazolja a hasonló konstrukcióban megvalósított olasz F-16 ADF-lízingügylet - mi is ilyen gépeket kapnánk -, melynek során 38 repülőt 880 millió dollárért vett bérbe Olaszország. Ez 24 gépre vetítve 555 millió dollár, vagyis az általunk számolt értékhez közeli összeg. Ebben az ajánlatban nincs modernizálási program (MLU).
Az amerikai ajánlatra vonatkozó korábbi kijelentés szerint Magyarországnak a bérleti idő után „valamennyi” maradványértéket kell fizetnie a repülőkért. Egyes források szerint ez a gépek új értékének tíz százaléka, vagyis körülbelül 2,5 millió dollár darabonként. Valószínű tehát, hogy a bérelt gépeket később megvesszük. A Gripen esetében ugyancsak felmerült e lehetőség. Ekkora kiadás esetén pedig hosszabb távon érdemes gondolkodni, nem csak a svéd 7 vagy az amerikai 5 plusz 5 éves bérlési időben. Így további fontos kérdés a gépek élettartama. Az 1982 és 1985 között gyártott és a kilencvenes évek elején tartalékba helyezett ADF Fighting Falconok - felújítás után - még több mint 20 évig, a JAS-39-esek ezzel szemben további 30-35 évig tarhatók üzemben. A tartam lejárta utáni vételnél a néhány éves JAS-39 Gripen azonban nyilván többe kerül. Újonnan a svéd repülő egyes számítások szerint 33 millió dollár, az F-16-os ADF változata 24 millió dollár körüli összegért kapható meg. A JAS-39-es magas ára az eredetihez képest kisebb svéd megrendelés miatt a kevesebb gépen eloszló fejlesztési költséggel is magyarázható. Tehát amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon, akármerről közelítjük a két ajánlatot.
A most felmerülő költségek - a 160 milliárd forint mindkét ajánlat esetében reális összeg - azonban csak az indítócsomagra vonatkoznak.
Az indítócsomag a felújítást, a pilóták és a szerelők külföldi szakmai-nyelvi átképzését, a repülőgép-fedélzeti rakétákat, a földi kiszolgálás megteremtését, a gépek leszállítását, a pótalkatrészeket és többek között a lízing alatti nagyjavításokat jelenti. Így - kormányközi megállapodás ide vagy oda - az üzlet a gyártóknak is érdeke, miután az összeg jelentős része az átalakítási csomag révén hozzájuk kerül. Még ha a munkálatokat a külföldi légierő végzi is (a kis svéd légierő esetében ez nem valószínű), a szükséges alkatrészek, berendezések, a szakmai háttértámogatás a gyártóktól származik majd. Tehát a cégek közvetetten kapnak megrendeléseket - az amerikai esetben a felújítási program, a svédeknél például a gépek NATO-kompatibilitásának megteremtése kapcsán.
A felújítás részeként a kikonzerválást, a sárkányszerkezeti megerősítést magában foglaló Falcon Upot és a hajtómű nullaórásra javítását (ez a legtekintélyesebb kiadási tétel) a USAF bázisán hajtanák végre - erősítette meg lapunknak egy neve elhallgatását kérő kormány közeli szakértő. A sokat emlegetett MLU (Mid Life Update, azaz élettartam közepi fejlesztés) csak opcióként szerepel az amerikai ajánlatban, az árban nincs benne. A Pentagon katonai együttműködési hivatalának igazgatója, Tom Walters tábornok a közelmúltban Budapesten tett látogatása során 314 millió dollárt nevesített, amely összeg a felújítást és a képzést tartalmazza, de a fegyverzetet nem - tájékoztatta a NAPI Gazdaságot az amerikai nagykövetség szóvivője. Megfigyelők szerint az egyéb költségek (fegyverzet, szállítás, pótalkatrészek, szervizháttér kialakítása) ezt az összeget további 200-250 millió dollárral emelhetik.
A svédek maguk alakítanák NATO-kompatibilissá gépeiket, így előreláthatóan egyik esetben sem kap megrendelést a repüléssel foglalkozó hazai hadiipar, legalábbis e szerződések kapcsán nem. A jóval nagyobb titoktartás övezte svéd ajánlatról szinte semmi sem szivárgott ki.
A gépek fegyvereinek beszerzési árában nincs nagy különbség a két ajánlatot illetően, miután mindkét repülőhöz a Lockheed rakétáit és bombáit alkalmazzák, bár az F-16-os a legkorszerűbb eszközöket is hordozhatja. Megjegyzendő mindemellett, hogy a végső ár a magyar kormány konkrét igényeitől függ majd - hangsúlyozta az amerikai nagykövetség szóvivője.
A legnagyobb költséget azonban - hosszú távon - nem az indítócsomag, hanem a gépek működtetése jelenti. Egy összehasonlítás szerint a régi típusok élettartam alatti üzemeltetésének összköltsége mintegy kétszer nagyobb, mint a negyedik generációs Gripeneké - mondta a NAPI Gazdaságnak Bob Mason, a Saab-BAe Systems kampányvezető-helyettese. Csakhogy a Gripeneknél a néhány éves üzemeltetési tapasztalat még nem mutat pontos képet a tényleges költségekről. A Saab szerint gépük egyórányi repülése mindössze 2000 dollárba kerül, bár ezt a számot három év múlva kell elérniük. Az F-16-os repültóra-költsége - üzemeltetési tapasztalatok alapján - 2350 és 2650 dollár között szóródik. Egy nagyobb és régebbi repülő (F-16) fenntartása nyilván költségesebb, de a működtetési tapasztalatok terén nagyobb az amerikai gép előnye. Figyelembe kell venni emellett, hogy a hazai üzemanyag-, szerviz- és pilótaköltség, valamint például a hajózószemélyzet fizetése alacsonyabb, mint a felmérések alapjául szolgáló más országokban. A fent leírt okok miatt az amerikai és a svéd cég számára is fontos, hogy Magyarország az általuk gyártott gépet vegye bérbe, igaz, kormányközi szerződéssel.
Vigh György Zsolt
A hadiipari beszerzésekhez mindig kapcsolódnak úgynevezett közvetett vagy közvetlen off set, vagyis ellentételezési szerződések. Ezek keretében a gyártók a megrendelésnek megfelelő összegű beruházást eszközölnek vagy abban az értékben vásárolnak termékeket a vevő országban. Egy friss kormányhatározat szerint csak olyan ellentételezési szerződés fogadható el, amelyben a másik fél a teljes szerződési érték 30 százalékát kitevő magyarországi beruházás megvalósítását vállalja. Mindemellett a teljes off set kötelezettségvállalás 50 százalékos súllyal részesül a szerződések elbírálásánál. A Lockheed az eddig megvalósított 120 millió dolláros beruházásához további 280 millió dollárt szeretne elismertetni a magyar kormánnyal, amely része a még 1997-ben 1 milliárd dollárra kötött ellentételezési megállapodásnak, bár akkor még új gépek megvételéről volt szó. A 280 millió dollár 40 milliós zöldmezős beruházást és 240 milliós exportot takar, ez a tatabányai SCI Magyarország Kft.-nél tavaly megvalósított invesztíció és megrendelés értéke. A Gripen eladása érdekében a Saab-cégcsoport eddig több mint 600 milliós elismert ellentételezési beruházást valósított meg Magyarországon, öt érdekeltségébe tartozó vállalkozáson keresztül. A Wallenberg-csoport a svéd vadász választása esetén további jelentős - nem ismert összegű - ellentételezést helyezett kilátásba. A Saab-BAe aktivitása két további okkal is magyarázható: a légierő kötelékéből kikerülő gépek helyettesítőit nyilván megrendeli a svéd kormány, valamint az eddig csak Dél-Afrikának exportált JAS-39 Gripen típusnak jó referencia lenne egy NATO-tagállam vásárlása. Mivel a szerződés két ország között születik meg, a két cég jelentős aktivitásából érezhető, milyen fontos a szerződés mindkét gyártó számára. Bár az off setek nagyobb értéket képviselnek, mint maga a leendő megrendelés, a sok száz milliós ellentételezésből sejthető, hogy milyen nagyságrendű összeg folyik majd be a nyertes kormányon keresztül az adott céghez.
