Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az utóbbi években megfigyelhető a bankszektorban a fúziók felgyorsulása, ami a tevékenységükkel csaknem az egész világot átfogó hatalmas szervezetek létrejöttéhez vezetett. Ez a koncentráció különösen szembetűnő az amerikai bankok esetében. A globális pénzintézet szimbóluma már a Citicorp, amely nemrégiben vált a lengyel Bank Handlowy többségi tulajdonosává. Néhány héttel ezelőtt hallhattunk két híres amerikai bank, a J.P. Morgan és a Chase egyesüléséről a J.P. Morgan Chase bankházban. A pénz világában érvényesülő fúziós tendencia Európában is kibontakozóban van. Itt van például a német HypoVereinsbank, amely nemrégiben vette át az osztrák Bank Austria Creditanstaltot. Ennek Lengyelország számára különös jelentősége van, hiszen az előbbi a Powszechny Bank Kreditowy (PBK), az utóbbi a Bank Przemyslowo-Handlowy (BPH) legnagyobb részvényese.
A koncentrációval párhuzamosan folyik a tevékenység diverzifikálása - a nagy pénzintézetek tevékenységében csökken a klasszikus hitelnyújtás és nő a tőkepiaccal kapcsolatos különböző pénzügyi szolgáltatások szerepe. Egyes nagy pénzintézetek összekapcsolják a banki tevékenységet a biztosítással, amit Franciaországban „bankassurance”-nak neveznek. Egyelőre túl korán van ahhoz, hogy megmondhassuk, a fentebb leírt koncentrációs és diverzifikációs tendenciák ésszerűsége igazolást nyer-e a szinergiából és a nagyobb méretekből származó haszon (vagyis a korábbi tevékenységi kör kiszélesítésével elérhető költségmegtakarítás) formájában. Azt azonban határozottan kijelenthetjük, hogy bár nem minden fúzió gazdaságilag megalapozott, a koncentráció és a diverzifikáció az utóbbi években a pénzvilágban fontos tendenciává vált.
A másik ilyen jelenség a tőkepiaccal összefüggő pénzügyi műveletek fontosságának növekedése a hagyományos hitelnyújtási tevékenység rovására. Különösen a nagyvállalatok kevésbé függenek a hitelektől és jobban a külső finanszírozás más, gyakran nemzetközi szintű forrásaitól, mint például a kötvény- és részvénykibocsátásból származó bevételektől. Ennek ellenére a cégek legfontosabb beruházási forrása nyereségük visszaforgatása maradt.
A vázolt tendencia tükröződik a feltörekvő piacok pénzügyi folyamatainak szerkezetében. A hetvenes és a nyolcvanas években ezek az országok még elsősorban a nyugati világ bankjainak hiteleire számíthattak és közülük több, így Lengyelország is, a hetvenes években jelentős mértékben élt e lehetőséggel. Sok esetben ez külföldi adósságválsághoz vezetett, például Lengyelországban, Argentínában, Brazíliában és Mexikóban. A kevésbé fejlett országokban a nyolcvanas évek elején a külföldi bankhitelek a bevont magánpénzforrások közel kétharmadát tették ki, míg 2001-ben - a washingtoni International Monetary Institute prognózisa szerint - e kölcsönök aránya a hiteleknek mindössze 8 százalékát fogja kitenni, vagyis 16 milliárd dollárt, szemben a korábbi 212 milliárddal. Ezzel szemben radikálisan megnőtt a forgalom a tőkepiaccal összefüggő területeken. Gondolok itt elsősorban az olyan kötvényekre, amelyeket a feltörekvő országok kormányai, önkormányzatai és vállalatai bocsátottak ki a nemzetközi pénzpiacokon, valamint arra, ahogy a fejlett országok befektetői felvásárolták ezen országok cégeinek részvényeit. A feltörekvő piacokon befektetett tőke az utolsó tíz év alatt négyszeresére nőtt, ezen belül a kevésbé fejlett országok vállalatainak részvényeibe történt portfólióbefektetések közel tízszeresükre emelkedtek. A magánpénzforrások legmeghatározóbb elemét azonban ezekben az országokban a közvetlen külföldi befektetések alkotják, amelyek összege az elmúlt öt évben évi átlagban 120 milliárd dollárt tett ki.
A külföldi bankoktól való hitelfelvételek radikálisan vesztettek jelentőségükből a kevésbé fejlett államok külső finanszírozási forrásaként. Egyre több nemzetközi bank kezd tevékenykedni ezekben az államokban. Az 1998-99-es privatizáció következtében komolyan megnőtt a jelentőségük Lengyelországban is. A közép- és kelet-európai országokban a nemzetközi bankok által helyi valutában nyújtott kölcsönök összege 1997 júniusától 2000 márciusáig 150 százalékkal nőtt, helyi betéteik összege pedig 250 százalékkal. Ugyanakkor ezek az országok nem egészen 14 százalékkal növelték külföldi kölcsöneik összegét.
Ahogy az International Monetary Institute rámutatott, a kevésbé fejlett országok külső finanszírozásában végbement forradalom bizonyos követelményeket támaszt. Állandó párbeszédre van szükség a külföldi befektetőkkel. Fejleszteni kell ezen országok tőkepiacait. A számlázásnak meg kell felelnie a nemzetközi szabványoknak, hiteles és teljes információt kell adjon. Teljes védelemben kell részesíteni valamennyi hazai és külföldi tulajdonos és hitelező jogait. Csak ez ad alapot ahhoz a bizalomhoz, ami nélkül pénzt nem fektetnek be.
A cikk a Wprost című lengyel hetilapban jelent meg
(A szerző a lengyel gazdasági reformok elindítója, volt miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter, jelenleg a lengyel jegybank elnöke.)
Képalá:
Radikálisan megnőtt a forgalom
