Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az intézet minden termékről megbízható trendeket tudott leszűrni féléves, háztartásokat figyelő rendszere segítségével. Eszerint 2000 első félévében a közel 28,5 millió vásárlási aktus során átlagban 3341 forintot költöttünk.
A megvásárolt, összesen 71 millió darab ruhanemű 26 százaléka volt felsőruházati, 58 százaléka alsóruházati termék; a lábbelik 10 százaléknyi, a bébiholmik 3, a sportruházati cikkek 1, a kiegészítők (táska, bizsu, sál, sapka stb.) 2 százalékos arányt képviseltek. Ezeket különböző csatornákon keresztül – ruházati, fehérnemű-, cipőszaküzlet, áruház, sportbolt, hipermarket, cash and carry hálózat, csomagküldő cégek, kínai boltok, turkálók, piacok, utcai árusok és egyéb – szereztük be. A fenti vásárlások során összesen 94,7 milliárd forintot költöttünk; ennek épp fele jutott a ruhák, öltönyök, kabátok stb. megvételére; 15 százalékát alsóneműre, 27-et cipőfélékre, 2-t babaruhákra, 4-et sportruházatra, 2-t pedig a megunt darabokat is feldobó, divatos kiegészítőkre fordítottuk. Azok a szakemberek, akik az egybegyűlteket információkkal látták el – Zoób Kati, a párizsi kifutókra is felkerült divattervező és dr. Medgyessy Ildikó, az Elegant Design igazgatója – párhuzamot vontak a magyar és a nyugati piac kívánalmai és eredményei között. Ebből kiderült, hogy már nálunk is hódít a trendkövetés, az aktuális divatot megvevő és státusszimbólumként viselő, „pénz nem számít” vásárlási stílus, de a nagy átlag bizony olcsó holmira (ami persze lehet jó is) vadászik. Ez külföldi kollégájuk szerint még Ausztriában is érzékelhető, ahol a vásárlási kedv szépen hoz a vezető cégek konyhájára, de a kevésbé drága áruk gyakoribb megvétele adja a forgalomnövekedést. Nyugaton ma már komoly piaci erőt képviselnek az idősebbek, akiket – 50 évtől számítva – nálunk a hirdetők inaktív, elhanyagolható tényezőként kezelnek. Pedig itt, például a minapi karácsonyi őrületben, az egész évben bőszen (erre is) spóroló nagyszülők bukszája is kinyílik, s mindenre vevők, amiről imádott unokájuk álmodozik.
A gyártók, kereskedők és reklámosok álma persze az életerős, jól kereső, fogyasztásra felesküdött, húszas-harmincas éveiben járó fiatal menedzser, aki – nő vagy férfi, ez esetben mindegy – a legmárkásabb, tehát legdrágább, félévenként lecserélhető divatújdonságok buzgó habzsolója.
(S hogy a vásárlás művészetét kissé a művészet vásárlásával elegyítsük: erről a „menedzseri” rétegről tüneményes humorú, ironikus felhangú rövidfilmet készített Meskó Zsolt „Fehér alsó” címmel. A trendi darab – egy alsónadrág mint a szerelmi légyott tuti „alapköve” – beszerzése nehéz feladat elé állítja a két yuppie-t. Fekete tanga villámmal, a hawaii-i életkép avagy ludak a felhős égen motívum fejezi-e ki önvalónkat? – tépelődik a két kolléga: Hujber Ferenc, a gátlásos kezdő alakítója és mentora, ő Kamarás Iván, a mindenre elszánt „élet császára”. Aki aztán rendesen helyreteszi őket gatyailag és emberileg, az a luxusbolt eladója, a mindentudó Básti Juli. Woody Allen új filmje előtt vetítik a nagyobb mozik.)
Szász Judit
