Itt a más mérete a lényeg
Általános vélekedés szerint a kisebb cégek kevésbé élhetnek a faktorálás által nyújtott előnyökkel. A CIB Faktornál azonban úgy vélik, a banki hitellehetőségek szűkülése ennek a finanszírozási formának éppen azon előnyét emelte ki, hogy itt a limitek megállapításánál nem a kis- és középvállalatok (kkv) gazdálkodására fokuszálnak, hanem a vevőként szereplő cégek működésére. A vevők pedig általában a nagyvállalati körből kerülnek ki, akik közül sokan a nehezebb időszakokban is megőrizték jó bonitásukat. Elismerték ugyanakkor, hogy a legkisebb vállalkozások esetében valóban nem minden esetben megfelelő eszköz a faktoring. Egy gyorsan változó vevőkkel dolgozó, eseti megrendeléseket teljesítő kisvállalat 1-200 millió forintos éves árbevétellel valóban nehezen kezelhető faktoringfinanszírozással. De egy 200 millió forint feletti forgalmat lebonyolító, több jó fizetési képességű vevőnek folyamatosan dolgozó vállalkozás esetében a faktoring lehet a legkedvezőbb forgóeszköz-finanszírozás. Banki céghez egyébként többnyire 100 millió forint feletti éves faktorforgalom esetén lehet fordulni. Tari István, az Erste faktor ügyvezető igazgatója fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a faktoring egy strukturált "hitelezési" forma, amelyen belül még legalább ötfajta nevesített konstrukció létezik és ezek mindegyike is még "testre szabható". Ez a finanszírozási típus szerinte 100 millió forintos éves árbevételtől akár 50 milliárd forintos éves árbevételig a vállalatok széles köre számára megoldást jelenthet likviditási problémáik kezelésére. Az OTP-nél egyedileg határozzák meg az ügyleteket, itt a szerződés minimális értékének forint esetében hárommillió, euróalapon pedig tízmillió forintnak kell lennie, az egyes számlák értékének pedig meg kell haladnia a 100 ezer forintot. Az UniCredit egyetlen elvárása, hogy ügyfelük a faktorcégnél éves szinten 100 millió forint forgalmat bonyolítson, ami bármilyen darabszámú számlaforgalommal elérhető. Emellett vannak olyan külön beszállítói programjaik is (kifejezetten a nagy cégek kis beszállítóira kidolgozva), amelyeknél még ennyi forgalmi elvárásuk sincsen, lényegében bármilyen összegre szerződnek.
A banki faktorcégek többsége automatikusan nem zár ki egyetlen hagyományos iparágat (így például az építőipart) sem a szolgáltatási körből. Korlátozásokra azonban alighanem mindenütt számítani kell. A vevői fizetőképesség gyors változása miatt - ismerték el a CIB-nél - az elmúlt időszakban aktívabban és gyorsabban dolgozták fel a monitoringrendszerükből kinyert adatokat, ezek alapján pedig gyakrabban fordul elő, hogy egy-egy vevő esetében a limiteket érintő kiegészítő döntéseket kell hozniuk. Abban is általánosnak tűnik a hitelintézeti vállalkozások között az egyetértés, hogy mára csökkent azoknak a vevőknek a száma, amelyek tiltják beszállítóiknak, hogy teljesen külső félre engedményezzék követelésüket. Az ügyleteket csak néhány vevő akadályozza, legtöbbjük belátja, hogy szállítóik pénzügyi hátterének faktoring révén elérhető stabilizálódása számukra is kedvező - állítja a CIB Faktor vezérigazgatója, Gál Gaszton. Mint hozzátette: az új polgári törvénykönyvben már tiltanák a faktorálási tilalmat. Tari szerint az egyes vevők faktoringtól való sokszor merev elzárkózása manapság már pénzügyi és üzleti tájékozatlanságnak is tűnhet a piac többi szereplőjének a szemében.
Szerző(k):
B. Judit Varga
